Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Szakály Ferenc: Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” viszálya Nagyszombat városával (1588). Adatok a 16. századi kereskedelem-szervezet kérdéséhez

kell lennem mind feleségesteöl, gjermekesteöl adóságom mijat. Az minemeő parancsolatot az elseő keönieörgésemre adót vala Nagjságfok, hogj marhámot megj adná, oda vím [vittem] nekj és levél válazal kínált. Akor, hogj keölcsjgem nem vala, nem veőm el az levelet, másnap oda mentem, kértem az választót teőle és azt mondá, hogj semmy keözeöm njncz veled. Harmadnapra esmégj kértem az válazthot teőle Ebeczky Miklós uram által, akoris az választ adá, hogj semmy keözy nincs velem. Ezeknek utánna mentem ugjan Ebeczkj Miklós uramval az tanácz eleyben megj értenünk, mij okon tartják az én marhámot, es keönieörgeöttem nekik az istenértjs, hogj ne fáraz- zonak, keöltesenek, hanem agják megj az én marhámoth. Immár, Kegjelmes Uraim, ez négj okért mongják, hogj tartják az én marhámot: egjk, hogj zombatj embernek montam magamot, másodjk okát mongják, hogj oda feöl nem volt zabad mennem, harmadjk oka, hogj Zombatban az vámot megj nem attam, negjedik okát, hogj én az poztót mind enimnek montam, noha hármunké, úgj mint enjm, Veres Leörinhé és Domonkos Tamásé volt az poztó, és miéi hogj én magamra vettem mind az poztó harminchad fizetésjth. Ezekért kárhoztatnak engemet és ezért akaryák az én marhámot bitangol el vezteni teőlem. Hogj ha, istenre tekjntvén, tj Nagjs

ágtok rajtam nem keönieöreől, az váras engem tiztán megj njomoríth az harmonchados miat, miért hogj eő addta az én marhámoth kézben, kjteől én zegjn feyem inkáb ótalmát vártam volna, miéi hogj mjnden igaz fizetést prestáltam. Annak okáért, Kegjelmes Urajm, keöniörgeök az istenért, hogj Nagjságtok ne hágjon igasságomban. Hogj penig Ty Nagjság/ok a principio et a fundamento megj érche ez dolognak indolatják, jgj indoltatot köztünk Veres Leőrinchel ez dolog, hogj Veres Leörincz chepenj [szépen?] kére én teőlem három záz forintoth keölcheön, hogj barmot vezen rajta és feöl haytja Puzta Péchben és vgjan ot az barom árából megj agja nékem az adoságot. Veres Leőrinchnek társa volth Domonkos Tamás, kjvel ot volt. Az barmot hogj ei adák, énnekem Veres Leörincz megj adá az adóságot, menénk feöl mindhárman Tribo neveő várasban, és ot én vettem 49 vég poztót, Domonkos Tamás veöt 20 véget, Veres Leörincz veöt 3 véget. Immár fogadtunk égj zekerest mindhárman, az poztóth feöl raktuk, Veres Leörincz és Domonkos Tamás engemet, tudatlant hattak az zekér melleth. Kértem vgjan az Istenért eőköth, hogj egjk az zekérel marat volna, mjért hogj siettek vjza Pusta Péchben az vásárra, hogj az mellj barom marat volt az teöbiteől, azt el adták volna. Mind azon által arra feleiének énnekem, hogj Puzta Péchben engemet megj várnak. Én égj hétre vontatám az poztóval Húzta Péchben utánok, engemet oth sem várt megj sem Veres Leörincz, sem Domonkos Tamás. Hanem égj zolgát hattak ot és megj hatták nekj, hogj énnekem megj mongja, hogj én magamra írassam az harmincadon mijnd az poztót és én fizesek teőle. És az ze- rinth mind én magamra vettem és mjndeneket megj fizettem, és úgj montam magamot zombatjnak, hogj békesígesben Zombatban juthasak. Hyzem, Nagjságos Vrajm, jgazán montam enimnek az poztóth, miérth hogi minden gond viselése enim volth és mégj mostanis enimnek mondhatom mind adig, valamíg az jámborok engemet kölcségemreől megj elégjtenek, az mjth az harminchadban érettek fjzettem. Annak okáért, Kegjelmes Vrajm, az enjmeth ez okoknál el nem vehetjk, merth én ez dolog125