Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
daganatok mibenlétének tisztázásával és megértésével világra szóló eredményeket ért el, és ezzel önmagának, hazánknak és egyetemünknek hírnevet és dicsőséget szerzett...” Az elnöklő oktatási rektorhelyettes ezután felkérte Guba Ferencet, az Általános Orvostudományi Kar dékánját, hogy részletesen ismertesse Szent-Györgyi Albert életrajzát, és méltassa tudományos pályafutását. Az orvoskari dékán előterjesztése után az oktatási rektorhelyettes, az orvoskari dékán és a gyógyszerészkari dékán levonult Szent-Györgyi professzorhoz és Berencsi György „Doctorem honoris causa pronuntio” szavakkal átnyújtotta a bordóvörös bőrtokban elhelyezett díszdoktori oklevelet, majd a díszdoktorral a következő szavak kíséretében rázott kezet: „FTonoris causa díszdoktorrá fogadom.” Hasonló módon járt el a két dékán is. Egy férfi és egy nő hallgató vörös szegfűcsokorral köszöntötte az ünnepeltet, a jelenlevők lelkes és hosszú ideig tartó tapsa közepette. Szent-Györgyi Albert meghatott szavakkal mondott köszönetét egykori egyetemének magas elismeréséért: „Megilletődve és némi zavarral küzdve veszem át ezt a diplomát, mint a megbecsülés és a szeretet jelét. Nem tudom, mivel is szolgáltam rá erre a nagy megtiszteltetésre, hiszen én mint polgár sohasem tettem többet, mint hogy teljesítettem kötelességemet, mint kutató pedig kielégítettem saját kíváncsiságomat. Több egyetemnek vagyok díszdoktora, de ezt a mostani avatást, ezt a diplomát kettősen értékessé teszi számomra, hogy saját hazám, saját egyetemem adja. Nekem most nincsen házam a Tisza partján. Az én házam egy másik nagy víz mellett áll, én ma egy másik országban dolgozom, igyekezetem az egész emberiségé, de megragadom ezt az alkalmat is annak a kijelentésére, hogy én magyar ember vagyok, és e hazához tartozónak érzem magam. Örömmel és azért jöttem hazámba, hogy újra meglátogassam azokat a helyeket, ahol éltem és dolgoztam. Találkozzam azokkal, akikkel valamikor együtt dolgoztam, meggyőződjem arról, mivé fejlődtek tanítványaim. Jövetelemnek volt azonban egy másik célja is. Ez a cél, hogy ismét feltöltsem érzelmi batériáimat. A tudós képtelen dolgozni, ha nem érzi az emberek, a társadalom érdeklődését, megbecsülését. Engem ez éltet és hajt 80 évesen is, munkám folytatására. Erősíteni kívánom azokat a szálakat, amelyek Magyarországhoz és a szegedi egyetemhez fűznek. Látom, tapasztalom, hogy ebben a kis országban olyan nagy a tudomány tisztelete, szeretete, a közös emberi kincsek megbecsülése oly erős, hogy ennek alapján joggal várhatom; a magyar tudomány hatalmassá fog növekedni. Szívből kívánom, hogy nagy eredményeket hozzon.”131 A rektorhelyettes zárszavai után felcsendült a Gaudeamus igitur. Az új díszdoktor a közönség lelkes ünneplésétől kísérve vonult ki a teremből. Szent-Györgyi az alábbiakat írta az egyetem vendégkönyvébe: „Ami ezt az ünnepséget bearanyozta, az nem a fény és a pompa volt, hanem 131 A díszdoktoravató ünnepség magnófelvétele a Szent-Györgyi Gyűjteményben. 79
