Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
A LÓ NY AY UTCAI ÖREGDIÁKOK KÖZÖTT A magyar városok közül Szeged mellett elsősorban Budapest főváros tekintette magáénak a Nobel-díjjal járó dicsőséget. Budapesten született, ott végezte tanulmányait Szent-Györgyi Albert az egyetemig bezárólag. Első tudományos cikkei már itt, egyetemi hallgató korában jelezték a későbbi eredményeket. így természetes, hogy a főváros közgyűlése, a budapesti egyetem orvoskara üdvözlése mellett jelentkezett a régi középiskola, a Lónyay utcai Református Gimnázium tantestülete, és sok növendéktársa is. Szent-Györgyi 1903-tól 1911-ig volt az iskola növendéke. Ványi Ferenc a Budapesti Református Gimnázium (Szent-Györgyi idejében még Főgimnázium) igazgatója a kitüntetés hírére már 1937. október 29-én az alábbi szövegű gratuláló levelet küldte volt növendékének: „... A Budapesti Református Gimnázium tanári testületé legnagyobb örömmel és jogos büszkeséggel értesült a mai napon arról, hogy igen tisztelt Professzor Úr tudományos működéséért az igazi tudást érhető legmagasabb kitüntetésben részesült azzal, hogy a folyó évben a Nobel-díjat megkapta. A jóleső érzésen kívül, hogy magyar embert és éppen kálvinista tudóst ért a világnak ez a legmagasabb elismerése, különös dicsekvésünk tárgya ez azért, mert Professzor Úr a mi iskolánk növendéke volt és így intézetünk aranybetűkkel jegyezheti fel történetében ezt a sikert...” Az intézet hivatalos gratulációját sorra követték a volt osztálytársak és iskolatársak levelei. Loessl Dezső leveléből: „...Amikor 25 évvel ezelőtt a Ráday utcai lakásotok diákszobájában mindennapos voltam, együtt tanulgattunk, szórakoztunk, bizony nem gondoltam, hogy a mindenki által szeretett és nekem különösen kedves kis Berci barátomból ilyen világhírű tudós lesz. Emlékemben van szépséges Édes Anyád képe, amint mosolygósán hozta be az uzsonnát a tanulószobába, valamint testvérbátyád képe is, amikor egyszer új biciklijén éppen az óbudai árvizet ment megnézni...” Mihály Sándor, volt osztálytársa, egy érdekes emléket elevenít fel levelében: „...Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy rámutassak arra az időre, mikor még kis-gimnazisták voltunk, s Te az osztályban antialkoholista mozgalmat indítottál közöttünk. Az ügynek én is harcosa lettem s Neked tett fogadalmat mindmáig megtartottam. Köszönöm Neked, kedves Barátom, hogy a zsengekorban elvetetted közöttünk az eszmét. Neked már akkor is égi missziód volt, s ez a magas és méltán megérdemelt kitüntetés megkoronázta hivatásodat...” Stéger Béla ügyvéd az osztálytársak nevében találkozóra hívta meg Szent- Györgyit: „...Az 1911. évben végzett református gimnáziumi növendékek, mikor az örvendetes hírt a lapokból olvasták, többen felhívtak s arra kértek, hogy együttesen üdvözöljünk és együttesen tolmácsoljuk szerencsés jókívánatainkat. Arra kérlek, volt osztálytársaid nevében, hogy szakíts egy szabad estét a december hónapban, ha Svéd43
