Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Dokumentumok - II. A Nobel-díj dokumentumai. Szeged város díszpolgára 1937. október 28.–1938
Tisztelt Közgyűlés! A világháború a népek lelkületében új színeket hívott elő. A nemzetköziség gondolata helyébe, mely a háborút megelőző időkben népszerűségében egyre nyert, — a nemzeti öntudat lépett, s azt látjuk, hogy azok az országok, melyek népe nemzeti öntudatában megerősödött, céljaikat makacs következetességgel valósítják meg. Nem kell távoli példákra utalnom, mindenki tudja, mert látja, hogy a megerősödött nemzeti öntudat, milyen hallatlan eredményekre vezette egyes országok népét. Ez természetes is, hiszen a nemzeti együvétartozás érzete, a nemzeti magasabbrendűség tudata összeforrasztja annak a nemzetnek tagjait, szorosabbá fűzi a köteléket az egy nemzethez tartozók között, egymás megsegítését, harmóniát, vállvetett munkát hoz létre, s az erők összesítése természetszerűleg az eredményeket nemcsak fokozza, de megsokszorozza. Mi is biztosabban haladnánk megerősödésünk útján, eredményesebben törnénk nemzeti céljaink felé, ha nemzeti öntudatunk határozottabb, szilárdabb volna. Sajnálatos, hogy a magyar társadalom ebben visszamaradt a szomszédos népekkel szemben. Mi könnyen csüggedünk, lemondunk, mert alábecsüljük értékeinket. Ha ezen a téren javulás mutatkozik is, mégis még mindig túl nagy a külföld csodálata, még mindig túlságosan imponál1 nekünk minden, ami külországból származik. Pedig tárgyilagos szemlélettel is könnyen megállapítható, hogy a magyar a világ egyik legtehetségesebb nemzete. Az élet megnyilvánulásának minden terén, legyen az szellemi, vagy anyagi, — számarányunkhoz és gazdasági körülményeinkhez képest aránytalanul többet produkálunk, mint a világ bármelyik népe. A tudománynak, irodalomnak, művészetnek bármely ágazatában hivatkozhatunk magyar világnagyságokra, iparosaink, kereskedőink, munkásaink bármilyen versenyben az élen haladnak és sohasem ér meglepetésként, ha azt halljuk, hogy valahol a világon magyar tudós, magyar munka nyerte el a pálmát. De hasonló magas- rendűek vagyunk az erkölcsiek terén is, a magyar tisztesség, becsület, hűség, lovagiasság mindenfelé ismert és nagyrabecsült. Csodálatos, hogy a nemzeti öntudat erősödését kívánni lehet egy olyan népnél, mely katonai erényekben mindig tündökölt. Történelmünk a hősiességnek, hazafias önfeláldozásnak kimeríthetetlen tárháza. A magyar sohasem habozott életét a hazáért feláldozni, semmilyen ellenség előtt sem hunyászkodott meg, s ezeréves fennállásunk során az ország minden rögét magyar hősök vére áztatta. Mindezekből az folyik, hogy a legkiválóbb tulajdonságokkal gazdagon megáldott nép vagyunk, csak nem veszünk róla eléggé tudomást. Szent-Györgyi Albert dicsősége — hiszem — öntudatunkra termékenyítő hatással lesz. Büszkék vagyunk arra, hogy magyar lángész dicsőségét visszhangozza a világ, hogy magyar embernek magyar földön végzett munkája, tett felfedezése vitte nagymértékben előre a tudományt, vonta le a leplet eddig ismeretlen dolgokról, s ez az eredmény az egész emberiség javát szolgálja. Az ő példája arra tanít, hogy ez a megnyomorított, elszegényedett, porba sújtott nemzet fiai a legkorlátozottabb lehető1 Tiszteletet kelt 227
