Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Dokumentumok - II. A Nobel-díj dokumentumai. Szeged város díszpolgára 1937. október 28.–1938
84 Dr. Stéger Béla meghívja Szent-Györgyi Albertet a Lónyay utcai gimnázium öregdiák találkozójára Kedves Berci! Budapest, 1937. nov. 8. Engedd meg, hogy én is tiszta szívemből gratuláljak ahhoz a nagy nemzetközi kitüntetéshez, amelyhez jutottál. Tudom, hogy kissé elkésve érkezett szerény iskolatársad szívből jövő jókívánata, de mentségemül szolgáljon az, hogy az 1911 évben végzett református gimnázium növendékek, mikor az örvendetes hírt a lapokból olvasták, többen felhívtak, s arra kértek, hogy együttesen üdvözöljünk és együttesen tolmácsoljuk szerencsés jókívánatainkat. Miután nem tudtunk egy megfelelő formát találni, amit mindenki helyeselt volna, illendőnek találtam, hogy külön néhány sorban keresetlen szavakban küldjem baráti kézszorításom és örömtől ragyogó szemmel kiáltsam Feléd a Magyarok Istene áldjon meg, hogy ilyen dicsőséget szereztél tehetségeddel a magyar népnek. Mert azt még a legádázabb magyar gyűlölő sem tagadja le, hogy izzig-vérig magyar tudós kapta az előkelő Nobel-díjat. Elfogódottság vesz erőt rajtam, mert soraimat abban a szobában írom, ahol hosszú évekig lakott európai hírű rokonod néhai Lenhosék professor. Kedves Bercikém! Méltóságos uram, tudom, hogy sohasem voltál a formaságok embere és azért voltam bátor Berci megszólítást használni, azt hiszem nem veszed tőlem rossznéven és arra kérlek, volt osztálytársaim nevében, hogy szakíts egy szabad estét a december hónapban, ha Svédországból visszajöttél és tüntes ki minket azzal, hogy egy összejövetelen osztálytársaid körében Budapesten megjelenjél. Tudom, hogy ez számodra áldozatot jelent, de kérlek tedd meg a Lónyay utcában végzett osztálytársaidnak, akik őszinte szeretettel és örömmel várnak, hogy körükben megjelenjél és hogy ott üdvözölhessünk és kezet szoríthassunk Veled, akire már régen büszkén tekintettünk, mert nevedet már régen ismerik úgy külföldön, mint nálunk Magyarországon és Rajtad is beteljesedett az, amit középiskolában tanultunk, hogy sok magyar tudósnak előbb külföldön kellett nevet és elismerést szerezni és csak aztán tudta meg szűkebb hazája, hogy milyen nagy tudóst nevelt a tudománynak és a haladásnak. Nagyon kérlek, kedves Bercikém, a sok ünneplés után időd engedi, néhány sorban tudósíts engem, hogy melyik nap volna alkalmas, természetesen a hely megválasztás is Téged illet, ahova a fiúkat elhívom, hogy Veled együtt örülhessünk és gratulálhassunk a nagy kitüntetéshez, amelyet már réges-régen megérdemeltél. Szeretettel üdvözöllek hű barátod és kész híved: Stöhe SZOTE Közp. Kvt. — Géppel írott tisztázat. 1937. november 8. 186
