Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden
számát 24 főben állapították meg. Ebből 18 tagot a közgyűlés választott — előírva a szabályrendeletben, hogy 4 főt a virilisek, 4 főt a választók, 2 főt az érdekképviseletek küldötteiből, a többit tetszőlegesen a közgyűlés tagjai közül kell választani — 6 főt a főispán nevezett ki. A választott és kinevezett tagok mellé póttagok is kerültek. (18 + 6 fő).41 A kisgyűlésnek állandó tagja volt 6 főtisztviselő (a polgármester, a helyettes polgármester, a főjegyző, az a két tanácsnok, akit ide a közgyűlés delegált és a tiszti főügyész). A többi vezető tisztviselő a napirendtől függően vett részt a kisgyűlés munkájában. A közgyűléshez hasonlóan a kisgyűlés elnöke is a főispán volt, aki havonkénti rendszerességgel, de rendkívüli alkalmakkor ennél gyakrabban is összehívta a kisgyűlést. A kisgyűlés részben a th. bizottság hatáskörét vette át. Feladata a közgyűlés elé kerülő ügyek előkészítése volt, továbbá intézkedett mindazon ügyekben, amelyek kisebb jelentőségűnek minősültek és nem voltak az 1929-es törvényben a közgyűlés hatáskörénél tételesen felsorolva.42 A kisgyűlési jelölőlista több oldalról elégedetlenséget váltott ki. A Városi Balpárt kiszorult a kisgyűlésből, annak ellenére, hogy a polgármester az utolsó tanácsülésen (1929. november 16-án) megelőlegezte a baloldali ellenzéki pártok vezetőinek (Pásztor József, Lájer Dezső) bevonását. Pásztor József neve szerepelt ugyan a 36 fős tanácsi jelölőlistán, de törlését kérte, tiltakozásul az ellenzék teljes politikai elszigetelése miatt.43 A kisgyűlés összetétele nem elégítette ki a keresztény alakulatok és a Külvárosi Párt vezetőinek igényeit sem. Mindkét tábor a Nagy-Szeged Párt által kisemmizettnek érezte magát. A kormány kiszolgálását és főleg a liberálisokkal kötött paktumot vetették szemére, ennek tulajdonítva „a zsidók és a finánckapitalisták” túlzott jelenlétét a város irányító testületében.44 Mindkét párt november végén ellenzékbe ment át és erőteljes szervezkedésbe kezdett.45 46 41 CsmL Kgy. jkv. 1929—553. sz. 44 A hatáskörök megoszlása nem bizonyult egyértelműnek, ezért 1933-ban újabb törvényben tértek vissza e kérdésre. Az 1933: 16. te. nem a közgyűlés, hanem a kisgyűlés első és másodfokú hatásköreit sorolta fel tételesen. — Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Akadémiai K. Bp. 1976. 432. old. — Megjegyezzük, hogy a szegedi 1943-as szabályrendelet-tervezet az 1929-es törvényhez hasonlóan a közgyűlés hatásköreit sorolja fel, ezen túlmenően sorol minden ügyet a kisgyűlés hatáskörébe. A kisgyűlés másodfokú hatáskörét azokban az ügyekben körvonalazza, amelyekben első fokon a polgármester járt el. — CsmL Szeged szab. kir. város Szervezeti Szabályrendelete. 1943. 19—21. old. 43 Döntését a következőképpen indokolta: „...Nem jelölt a tanács egyetlen munkásképviselőt és nem gondoskodott a kisiparosok megfelelő képviseletéről. A kisgyűlés...legnagyobbrészt olyan közgyűlési tagokból fog állni, akik várospolitikailag osztják a tanács felfogását, s így előreláthatólag nem lesz ott talaja nyílt ellenzéki hangnak, fenntartás nélküli bírálatnak, de kezdeményezésnek sem...” Délmagyarország, 1929. nov. 30. 44 A politikai színképet jól tükrözi a keresztény napilap választási eredményeket mérlegelő cikke: „... A municipális autonómiát erősen megnyirbáló új közigazgatási törvény nagyszerűen kifun- dált választási paragrafusai Szegeden már az első próbafutamnál beváltak... a kisgyülésbe választott 18 tag közé...még véletlenül sem jutott be egyetlen olyan bizottsági tag sem, akit nem a vezérlő akarat szemelt volna ki... Mi valahogyan keményebb kötésű, gerincesebb és főként kevésbé liberális érzelmű férfiakat ültettünk volna ebbe a lényegében bővített városi szenátusnak nevezett testületbe. A kisgyűlés tagjainak 50%-a szabadkőműves... A páholybeli és kaszinóbeli urak szövetkezése kizárta a város kormányzásából nemcsak azt az intranzigensül érző keresztény és nemzeti alapon álló hatalmas, de jelenleg szervezetlenül és vezér nélkül álló tömegeket, amelyek a forradalmi káoszból az országot a nyugodt fejlődés útjára lendítették; de a kitűnően megszervezett és velünk az általános községi választásokon Petrik Antal és társai vezetésével nagyszerű eredménnyel kooperáló Külvárosi Pártot is kisemmizték mondván: „A Mór megtette kötelességet, a Mór elmehet... Sérelem érte a kisiparosokat, a városi földbérlőket, a munkásságot is...” — Szegedi Új Nemzedék, 1929. nov. 21. 46 „Petrikék nyílt ellenzékbe vonultak”, „Megalakult a Keresztény Községi Párt” — Szegedi Új Nemzedék, 1929. nov. 23., nov. 26. sz. 294
