Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)

arról, hogy vagyoni helyzetük elbírja-e az elsó'folyamodású bírósági apparátus fenntartását.

Ez az intézkedés egyben a rendezett tanácsú városok jogi státuszát is érintette, hiszen e jogállás egyik feltétele az első' folyamodású bíróság fenntartása volt. A főis- páni helytartó mindhárom városban népgyíílés összehívását rendelte el, ahol szavazat- többséggel döntöttek arról, hogy óhajtják-e a „jelenlegi zilált” vagyoni állapot mellett a rendezett tanács megszüntetését.

Rozgonyi a fó'szolgabíróhoz, a szolgabíróhoz és az érintett városok polgármestereihez intézett utasításában hangsúlyozta: „...habár a tanácskozás menetére nyomást gyakorolni nincsen is szándékom... a rendezett törvénykezési eljárás elérhetése céljából nagyon is kívánatosnak, sőt feltétlenül szükségesnek tartom, s mindnyájunkat érdeklő adórendszerünknél fogva saját érdekeinknek is legmegfelelőbbnek találom, ha az annyi kiadással összekötött, s mindennek dacára egy rendes törvényszéktől méltán követelhető tökély fokára nem emelkedett rendezett városi törvényszékek megszűntével, egy minden kívánalomnak megfelelő s nagyobb személyzettel ellátott maradandó alapú törvényszék eránti eszme pártoltatik... A népgyűlés akarata remélhetőleg szavazás nélkül is kivehető lévén, ön affeletti szabályszerű jegyzőkönyvet fog felvéttetni.”77

Az 1864. jún. 27-re Kossá László megyei főszolgabíró, mint királyi biztos által összehívott népgyűlés az elsőfokú bíróság felállítását elutasította.78

A helytartótanácshoz felterjesztett jelentésben ez áll: „Holdmezővásárhelyen a rendezett tanács megszüntetése iránti kérdés szavazatra bocsátván a bíráskodási jog fenntartása mellett 105, a rendezett tanács megszüntetése mellett pedig 233 szavazat nyilatkozott.” Szentesen és Csongrádon a népgyűlés általános szavazattal szintén a rendezett tanács megszüntetése mellett foglalt állást. Ezzel tehát mindhárom város elveszítette a rendezett tanácsú jogállását. Rozgonyi Bertalan a helytartótanácshoz felküldött jelentésében megelégedetten nyugtázta az eseményeket: „...mindkét városnak anyagi viszonyai nagyon ziláltak, és hogy az utóbbi ínséges időkben ezen pénzügyi viszonyok még inkább rosszabbultak, tekintve, hogy a rendezett tanáccsal bíró törvénykezési erők távolról sem feleltek meg azon méltán tehető várakozásnak, mint egy rendezett törvényszék szakavatott ügykezelésétől a nagyközönség követelhet...”79

Később a kiegyezés után a közvélemény hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a rendezett tanácshoz való jogot törvénytelen úton vették el a várostól az önkéntes lemondás ürügye alatt.80 Eíogy mennyire nem volt felkészülve a megyei törvényszék a három város lemondásával reáhárult többletmunka fogadására, azt az alábbi adatok bizonyítják: a megyei törvényszéken az 1864. évben polgári per 722, árvaügy 348 volt, addig a három város megszüntetett törvényszékénél ugyanazon évben 11 577 db polgári peres és 1959 árvaügy fordult elő. A főispán szerint a megyei törvényszék személyzeti létszámának emelése mellett szükséges volna minden járásban még egy szolgabíró és egy esküdt, mert a 3 város ügyeinek átvételével a személyzet nem tud megbirkózni.81

Ugyanakkor mindhárom város esetében a rendezett tanács megszűnésével visszalépés történt. Hódmezővásárhelyen a polgármester helyett most a járási főszolgabírótól függő főbírót állítottak a város élére. A helytartó a városhoz intézett leiratában

77 Uo: 1864. 880. sz.

78 CsmL Hf. Hmvhely v. Közgy. jkv. 1864.198. sz.

79 CsmL Szf. Csm. Főisp. helyt. ált. ir. 1864. 1071. sz.

80 CsmL Hf. Hmvliely v. Közgy. jkv. 1867. aug. 13. 161. sz.

81 CsmL Hf. Hmvhely v. Tü. jkv. 311/1865 sz.

238