Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
Az akkor 33 090 lelket számláló város élére az addig megbízott polgármestert, Keresztes Lászlót, választmányi tagként pedig 30, név szerint is felsorolt személyt javasolt.27 A községi választmány az 1849. évi bizottmányi közgyűlésnél kisebb önállósággal rendelkező' szerv volt, elvben a város egyetemét képviselte, és hatásköre kiterjedt minden lényeges kérdésre. A választmány a kerületi főispánsághoz a megyefőnökségen keresztül kapcsolódott. A város tanácsa egyrészt előkészítő szerve volt a választmánynak, másrészt végrehajtotta az ott hozott határozatokat. Tudta nélkül a tanács nem intézkedhetett, és mindent írásban kellett beterjeszteni a választmányhoz. A községi választmány nevezte ki a tanács tagjait, különféle bizottságokat állíthatott fel (állandó és ideiglenes bizottságok), konkrét feladatok kivizsgálására és javaslattételre pedig küldöttségeket nevezhetett ki. A város tisztviselői karának kinevezésében és illetményének megállapításában is közreműködött, határozatait a megyefőnök erősítette meg.28 Először 1851. nov. 17-én ült össze Hódmezővásárhely községi választmánya Bonyhády István megyefőnök elnökletével. Az ülésen jelen volt Örlőssy Ferenc köz- igazgatási szolgabíró. Keresztes Lászlót megerősítették polgármesteri hivatalában, majd a hűségeskü letétele után ismertették a 30 választmányi tag névsorát. A következő ülésen (nov. 20.) tárgyalták az újonnan alakítandó tanács és árvabizottmány személyzetének, fizetésének kérdését. A főbírói tisztséget továbbra is fenntartották. A 12 Ft-ot meg nem haladó panaszokat a helység bírája elé kellett terjeszteni, aki mint békebíró intézte a lakosság panaszait. A főügyészi hivatalt megszüntették. A város fő- és alkapitányi állását fenntartották. Ezenkívül öt díjas tanácsnoki állást hoztak létre. A pénztári hivatalhoz egy városi pénztárnok és két adószedői állás létesítését tervezték. Javasolták a számvevő mellé egy segédszámvevő kinevezését. A három jegyző mellett a négy írnokot meghagyták. A mérnöki és útibiztosítási tisztséget összeolvasztották, a mérnök mellé segédet neveztek ki, akinek feladata a hivatal köréhez tartozó ügyek intézésén kívül a közmunka összeírása és kivetése, a belső és külső töltések folyamatos karbantartására való felügyelet volt. Császári rendelettel szűnt meg nov. 1-tŐl a csendbiztosok és csendlegények működése. Az előfogati biztos állását továbbra is fenntartották. A városi főorvosi, seborvosi, baromorvosi állásokat részben felállították, részben megtartották. A katonai „külön- zabkezelőséget” megszüntették, kötelességét ezután a városi kamarás teljesítette. Két okleveles bába állását szintén fenntartották. A szolgaszemélyzet létszámát a következőkben állapították meg: 1 őrmester, 8 tizedes, akik egyben adóvégrehajtók is, 4 kisbíró, 8 lándzsás, 2 kocsis, 2 béres, udvaros, dobos, szobatisztító, raktári, városi, körtvélyesi csőszök, 1 órás, 1 vízipuskás, 4 toronyőr, 1 kéményseprő. A nov. 24-i ülésen javaslatot tettek a tisztviselők és szolgaszemélyzet fizetésére.29 A közbiztonság megőrzése céljából utasították a kapitányi hivatalt, hogy a szükséghez képest éjjeli őröket fogadjanak fel. Az éjjeli őröket 6 Ft havi fizetéssel alkalmazták 1852. ápr. végéig, akiknek feladata a tizedenkénti felügyelet volt, mégpedig este 6 órától reggel 6 óráig. Mivel a csendbiztosság megszűnt, a közbiztonság érdekében tanyai őrök fogadását javasolták.30 27 CsmL Szf. Megyefőnöki ir. 1851. 7834. sz. 28 CsmL Hf. Hódmezővásárhely v. Községvál. jkv. 1851. nov. 27. 8. sz. 29 Uo.: 1851. nov. 17.1. sz. nov. 20. 2. sz. nov. 21. 3. sz. 80 Uo.: 1851. nov. 29. 11. sz. 229
