Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
Hódmezővásárhelynek a szabadságharc idején megszerzett rendezett tanácsú jogállása ilyen körülmények között nem jelenthetett szélesebb önkormányzatot és önállóságot, mivel a centralizáció jegyében ugyanúgy felsőbb utasításokat kellett végrehajtania, mint az alacsonyabb szervezettségi fokon álló községeknek. Akár községi elöljáróságról, akár a rendezett tanácsú város tisztségviselőiről volt szó, nem választás, hanem legtöbb esetben kinevezés útján gyakorolták hivatalukat. A városigazgatás funkciói a forradalom és szabadságharc alatti viszonyokhoz képest rendkívül leszűkültek. A város lakosainak érdekvédelmére a nemzeti elnyomás, a politikai légkör következtében alig maradt lehetőség. A városigazgatásnak a megyei hatóság és a főszolgabíró alá rendelése, a közvetlen és állandó ellenőrzés kevés lehetőséget hagyott az önálló kezdeményezésre. Hódmezővásárhelyen a császári csapatok bevonulása után királybiztosi rendelet nevezte ki a város közigazgatásának vitelére a következő személyeket: polgármesterré Toronyi Józsefet, városbírónak Keresztes Sándort, főkapitánnyá Bártfay Sándort, jegyzőnek Fehérváry Ferencet. A helyben maradt tanácsnokokat megerősítették tiszt- séaükben. A kinevezett tisztviselőknek hivatalukat „azonnali rögtön ítéllő törvényszék eleibe állítás terhe alatt” kellett elfoglalniok. A polgármester javaslata alapján nevezték ki a tanácsnokokat, a számvevőt és a pénztárnokot. Végül a tanácsot megalakultalak nyilvánították. Az újonnan kinevezettek között Illés Péter számvevőn, Gyurkovics Pál pénztárnokon kívül szerepel még Lovas János alkapitány, Kovács Károly főjegyző, Sallai Rafael aljegyző, Herczegh Ferenc főügyész és „irástáros” neve. A hat kinevezett tanácsnok mellett tiszteletbeli tanácsnokok is szerepelnek. Katonai biztos Kleiman János és Ember István, mérnök Német János, orvos Bőhm Móric, rendbiztos Herczeg Pál, belső gazda Kotormán Péter, külső gazda Molnár István. Az új tisztikar többnyire a szabadságharc idején mellőzött, és korábban a közigazgatásban tevékenykedő személyekből tevődött össze. A kormánybiztos rendeletére a „felkelésben hivatal vállalással, izgatással vagy bármilyen segélynyújtással résztvett” hivatalnokok vagy magánszemélyek kinyomozásáról a kapitányi hivatal tett időről időre jelentést a felettes hatóságoknak. A proklamációkat a helybeli lelkészekkel olvastatták fel, és a város forgalmas helyein kiszögeztették. A város több pontján császári zászlókat tűzettek ki, a harangok nyelveit kiszedették. A magyar bankjegyeket és fegyvereket be kellett szolgáltatni. Külön feladata volt a tanácsnak az elrejtett javak és élelmiszerek felkutatása.22 Az első hivatalos tanácsülést 1849. szept. 15-én tartották meg, melyen a polgár- mester a főbíró, a főkapitány, a főügyész, a főszámvevő, a főpénztárnok, nyolc tanácsnok és Fehérváry Ferenc jegyző, valamint Sallai Rafael jegyző vettek részt. Kovács Károly főjegyző nem jelent meg, így helyette Lubinszky Ignácot nevezték ki helyettes jegyzővé. Az 1849. év szept. 30-án lezajlott tanácsülésen olvasták fel Temesváry István királyi biztos levelét, mely a végleges névsorát közli az új tisztikarnak. Szembetűnő, hogy a korábban kinevezettekhez képest kevesebb tisztség betöltésére került sor. Keresztes László a tanácsnokok közt szerepel és a főbírói tisztséget csak ideiglenesen viseli. Bártfay László főkapitány helyett Horváth János szerepel mint ideiglenes főkapitány. Sem főjegyző, sem aljegyző-levéltárnok nincs a felsorolásban. Fehérváry Ferenc jegyzőt azért függesztették fel állásából, mert amikor a polgármester az 1848. márc. 15. után keletkezett iratokat megsemmisítés céljából be akarta szedetni, Fehérváry ellenállt és „...önkénytességgel vádolván, irányában illedelemtelenül tört ki”. A polgármester ezért őt jegyzői hivatalából „felsőbb jóváhagyás reményében” felfüggesz22 CsmL Hf. Hódmezővásárhely polgármesterének iratai. A polgármester hivatalos naplója 1849. aug. 4. 227
