Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között

hazában e részben nagyobb rendetlenség léteznék, mint itt Szentesen. Nagy része a hivatalnokoknak csak 10 óra felé sétál fel hivatalába, és azt már 1/2 12-kor elhagyja, délután pedig 4 órakor mennek fel és este 5 órakor szerencse ha egy pár szorgalmasabbat kivéve valaki a község házánál fent dolgozik. Innen van nagyon természetes azon következmény, hogy a községnél minden ügy csak pénzbírságolási fenyegetéssel vitetik eredményre, örökös kapkodás és felületességgel.” Utolsó figyelmetzetésként a polgár- mester lelkére kötötte, hogy: „Igyekezzen magának alárendelt személyzete előtt a hivatalos teendők közepette nagyobb tekintélyt, a munka felosztásában kérlelhetetlen következetességet szerezni, mert enélkül a község házánál valóságos káosz fog beállani”. Az újabb erélyes főszolgabírói megrovás hatására Sréter polgármester egy körrendeletét bocsájtott ki, amelyet minden beosztott hivatalnokával láttamoztatott. Ebben a tisztviselőket a hivatali órák (de. 9—12-ig és du 3—6-ig) szigorú betartására utasította, kijelentve, hogy a jövőben már az első igazolatlan késésért fel fogja jelenteni az érintett hivatalnokot. Gyanítható, hogy gyökeres változásra igazából ő sem számított.54

A helyi problémákat átmenetileg elhomályosították a nagypolitika 1859—60. évi eseményei. 1859 tavaszán vidékünkön is az olaszországi háború fejleményei kerültek az érdeklődés középpontjába. Az önkéntesek toborzása, valamint a hadikiadások fedezésére kért adományok kapcsán észrevehetően változott a felettes hatóságok hangneme. A fenyegetőzéseiről ismert Stammer főszolgabíró is megenyhülni látszott Szentes város irányában. Május végén személyesen megjelent a községi választmány ülésén, s immár a város „ismert loyalitására” hivatkozva kérte, hogy tehetségéhez képest adománnyal járuljon hozzá a hadikiadások fedezéséhez. S midőn a város 12 000 pengőforintot megajánlott a fenti célra, köszönő és elismerő levél érkezett magától a főkormányzótól.55

Ismeretes, hogy Ausztria súlyos vereséget szenvedett az olaszországi háborúban. Ez maga után vonta az eddigi centralista politika csődjét. Az uralkodó kormányzati változtatásokra kényszerült, amelyek Magyarországot is érintették. 1860. március 30-án felmentette Albrecht főherceget főkormányzói állásából, s helyébe a magyar nevű Benedek Lajos táborszernagyot nevezte ki. Ferenc József ezzel a személycserével a Magyarországgal szemben eddig alkalmazott politika megváltoztatása, vagyis a Bach-rendszer lebontása mellett döntött.

Ezekről a változásokról Szentes város lakossága falragaszok útján értesült. Az április utolsó napjaiban kifüggesztett hirdetményekből megtudhatták, hogy az ország közigazgatási egységét megbontó helytartósági osztályokat megszüntették, illetőleg Budán egyesítették. Kitűnt az is, hogy az új kormányzat tervezi a korábbi megyei szervezet helyreállítását, az önkormányzati testületek megalakítását, ezt követően pedig az országgyűlés összehívását. Mindezek megvalósításához az új főkormányzó fegyelmezettséget és rendet követelt. Határozottan leszögezte, hogy az átszervezések során „a kedélyeknek bárminemű jogosítlan köznyilvánítások általi minden nyugtalanítását, minden tüntetést (demonstratiót), a törvényes rend minden háborítását, tiszta lelkiismeretem és szilárd akaratom teljes elhatározottságával gátolni fogom”.56

Ez utóbbi bekezdés hangsúlyozásának különös aktualitást adott, hogy ezekben a napokban már országszerte folytak a Széchenyi gyászünnepélyek, melyek a legtöbb

51 CsmL (SzF) 11, 12, 34, 53/1858. Polgm. ein. ir.

55 CsmL (SzF) 30, 33, 55/1859. Közs. Választm. jgyk. A nagypolitika eseményeire lásd Lukács Lajos magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849—1867. Bp., 1955. 187—246. o.; Magyarország története 6/1. köt. 639—657. o.

56 CsmL (SzF) 11/1860. Polgm. ein. ir. (Plakát); Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. 67—68. o.

219