Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Varsányi Péter István: Csány László Szegeden és Csongrád megyében

erre lezárult, s ez a térség hadműveleti terület lett, s nem ispotály maródi katonák számára. Nem lehetett jobb a helyzet délen sem: Rambert elérte Magyarkanizsát, s megkezdte a hídfőállás kiépítését. A Maros pedig — akkoriban legalábbis — nemigen volt hajózható. Mindenesetre a rekkenó' hőségben a nyitott járművek e célra alkalmatlanok voltak. Ezért Csány László Szeged polgármesterét az állam költségén elegendő gyékény beszerzésére, azoknak a betegeket szállító hajók fölé szereltetésére utasította.38

1849. július 17-én Kovács Lajos, a közlekedési osztályfőnök értesítette Szabó Mihályt, Hódmezővásárhely polgármesterét arról, hogy Csány László miniszter „intézkedendő a honvédelem tárgyában” — délután városukba érkezik.36 37 38 39 Másnap, 18-án Hódmezővásárhelyről írt a miniszter a megye alispánjának. Az utóbbi napok hadi munkálatai következtében Szentes igen fontos átkelési ponttá vált, a szállítások által túlterhelve azonban képtelen a katonai eszközök gyors továbbítására, tehát a terhek megosztását javasolja. Arra szólítja fel a megyét, hogy Szegvár és Mindszent

— lévén az átkelési vonalakon kívül — „...a túlterhelt többi községeknek a szállításban segítségére legyenek”. A legsürgősebb intézkedés, melyet az alispántól elvár: az átkelési vonalakon kívül eső községekből Szentesre, illetve Hódmezővásárhelyre szekereket rendeljen, hogy „...ekkép a teher a községek között arányban oszoljék”, s a szállítás felgyorsuljon.38 Az ilyen kérelmeknek (vagy utasításoknak) a kimerült lakosság mind nehezebben tudott eleget tenni. Mint fentebb egy válaszlevélből már láttuk, nőtt a félelem, az aggodalom, az ingerlékenység; fogyott a kormányba vetett hit. Nem ismerjük Csány László miniszter egy másik levelét, amelyet Csongrád megye közönségének írt, csak az arra született reagálást. (így nehezen tudjuk megindokolni, hogy miért foglalkozott a nemzetőrség rendezésével, amikor az eredetileg nem tartozott a hatáskörébe.)

Július 19-én tárgyalta a közgyűlés Csánynak a nemzetőrség „...újabb és gyors rendezésére”, s egy mozgó védseregnek öt-hat nap alatti felállítására szóló felhívását. A „kedves nyugalmukból” felébresztett Csongrád megyeiek keserű határozatában a készség fegyelmezett deklarálására, az eljárás felemásságára ismerünk. A nemzetőrség „rendezését” vállalják, amennyiben a „törvény értelmében” ez kötelességük (de akkor is megmaradnak a „célszerűség határain” belül); a mozgó védsereg (úgynevezett mobil nemzetőrség) felállítását, „...minthogy önkéntesekből gyorsan eszközölhető- nek” nem reményük, fenntartásokkal ígérhetik meg. A válaszban van egy rövid utalás a haza megmentésére (ilyen esetben „...sem a szűkkeblűség, sem az önzés rovására fukarkodni nem lehet”), de ez — tekintve azt, hogy a válasz a sajtóban is megjelent

— inkább a széles olvasóközönségnek szólt.39

A szabadságharc, benne Csány László miniszter tevékenységének egy szakasza itt lezárul. Rövidesen ismét szedelődzködni kellett, hogy a kormánnyal Aradra költözzenek. Az az út, amelyen az idős Csány László Hódmezővásárhelyről és Szegedről elindult, már a „magyar Golgotára” vezetett...

36 Csongrád megyei Levéltár (Szeged) 1849. Szeged városi tanács, szám nélküli iratok; Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XI. Szeged, 1987. 144.

37 Csongrád megyei Levéltár (Hódmezővásárhely) II. 18/1848—49. sz.

38 Csongrád megyei Levéltár (Szentes) 1848—49. IV. 101. b. 4. 764. sz.

39 Közlöny, 1849. 158. sz. július 25.

195