Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Varsányi Péter István: Csány László Szegeden és Csongrád megyében
kívül megjelent Szemere Bertalan miniszterelnök, a miniszterek közül Batthyány Kázmér, Duschek Ferenc, Csány László, Yukovics Sebő, Horváth Mihály, Aulich Lajos, vagyis a kormány teljes létszámmal; Mészáros Lázár, Henryk Dembinski, Kiss Ernő altábornagy, Perczel Mór, Dessewffy Arisztid, Török Ignác, Schweidel József és Józef Wysocki tábornok. A minisztertanács úgynevezett üzenetet fogalmazott meg: ,,...a magyar nemzet az osztrák uralkodóház hitszegő cselekedetei által kiengesztelhetetlenül megsértve, készebb az orosz császári házzal külön alkuba bocsátkozni, sőt hajlandóbb orosz herceget a magyar fejedelemségre meghívni, semhogy ismét az osztrák dynastia uralma alá vesse magát”.25 A fegyverszüneti tárgyalásokra — kizárólag a cári fővezérrel — Szemere Bertalant és Batthyány Kázmért hatalmazták fel. A párhuzamos francia és magyar szövegű eredeti tisztázatot Kossuth Lajos, Aulich Lajos, Horváth Mihály, Duschek Ferenc, Vukovics Sebő mellett Csány László is aláírta.26 4 A Dunántúl és a Felvidék legnagyobb része 1849 júliusában az ellenség kezén volt. Az oroszok már az Alföldet árasztották el; Haynau a Duna—Tisza közén nyomult Szeged felé (vele Perczel Mórnak kellett volna szembeszállnia, de a visszavonulás túl gyorsra sikeredett...); Görgei a Tisza bal partján menetelt Arad irányába; Szeged körzetében jelentős magyar erő gyülekezett, viszont Bem — Erdélyben folytatott — hátvédharcai mind kevesebb sikert ígértek.27 Szegeden Csány Lászlóra két feladat megoldása várt. Mint közmunkaügyi miniszternek kellett gondoskodnia a felduzzadt lakosságú város ellátásáról (illetve e téren a közmunka megszervezéséről); a közlekedési tárca gazdájaként a hadsereg, majd a menekülő államgépezet holmijainak szállításáról. A cselekvési terület lehetőségekben is, térben is szűkült. Július l-jén kormányzói utasításra állítja le a személy- forgalmat a pest—szolnoki vonalon, hogy az „álladalmi javak” és fegyverek szállítására vehessék igénybe azt;28 néhány nap múlva ez a közlekedési eszköz is az ellenség kezére került. A felduzzadt lakosságú, s katonai táborként is szolgáló Szeged ellátása a még szabad megyék (benne Csongrád) más városaira is nehezedett. Akkor, amikor a tizenegy hónapja tartó harc igencsak kiszívta az ottani települések anyagi és embererejét, csak óriási erőfeszítéssel lehetett az új kormányszékhelyet is ellátni még a legelemibb szükségletekkel is. A katonákkal és hadifoglyokkal ugyancsak megrakott Hódmezővásárhelyen például a húsellátásban keletkeztek zavarok. Kovács Ferenc (1823—1895) szolgabíró kérésére a megye a marhahús és a juhhús árának felemelésével próbált segíteni29 (csakhogy a forradalom pénze, a Kossuth-bankó mind kevesebbet ért, s már nem szívesen fogadták el). Szabó Mihály (1821—1899) polgármester vállalkozók bevonásával látta biztosíthatónak a katonaság élelmezését. A megye felemás megoldást talált a problémára: a város kérését a belügyminisztériumhoz továbbítja, ugyanakkor utasítja Hódmezővásárhely tanácsát, hogy ezeket a vállalkozókat a „maga kebelében” próbálja megtalálni; „...minden esetre pedig a kiszolgáltatások időszakonként pontos bészállítását eszközölje”.30 Július 31-én a polgármester Hajnik Pál 25 Steier L.: i. m. II. 136—137. 28 KLÖM XV. 795. 27 Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848—49-ben. Gondolat Kiadó, Bp. 1983. 325. 28 KLÖM XV. 637. 29 Csongrád megyei Levéltár (Szentes) 1849. IV. B. 101. b. 5. 786. sz. 20 Uo. 789. jegyzőkönyvi szám. 193
