Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Gilicze János: Földeák község áttelepülése 1845–46-ban
tartanak népgyűlést, hanem az elöljáróság segítségére 20 fó'bó'l álló tanácsadó testületet választanak a lakosok közül, akiknek hozzájárulása nélkül semmiben sem döntenek. A választást azonnal megejtették. A neveket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy két —jobbágytelken gazdálkodó — kisnemesen kívül a módosabb telkes jobbágyok kerültek a testületbe, melyet néhány nap múlva újabb 4 taggal kibó'vítettek. Ekkor elhatározták azt is, hogy összeíratják azokat a lakosokat, akik mozdulni, költözni akarnak.20 A számbavételre még aznap sor került. 249 család — köztük 25 dohánykertész — vállalta a költözéssel járó fáradalmakat és terheket.21 Arról a fontos kérdésről is döntöttek, hogy a Návay családdal tárgyalni fognak. A következő kérelmet intézték földesuraikhoz: „Ugyan is miután ... ezen Földeák Helységünk rémítő és borzasztó kárvallással szélvész által berohanó víz habjaival meglátogatott, házainktól, legelőinktől legnagyobb részben és élő földjeinkben tetemesen károsodván, ter- mendő gabonáinktól megfosztattunk, siratjuk bánkódó szíveinkkel, keservesen szerzett víz alatt lerogyott örökségeinket, ... marháink nemtartását könnyes szemeinkkel szemlélhetjük, mivel... a szerencsétlenség sok fáradozásaink után több ízben fenyegetett és végre nagy ínségre és szomorú állapotba hozott... e tekintetből ... az lenne egyedüli kívánságunk, hogy... Helységünk más alkalmasabb térre való szállításával úgy nem különben majd kimutatandó... tér körül legelőnk kijelölésével minket mint alatta való jobbágyokat kegyesen megnyugtatni méltóztassanak.”22 A Návay család nemzetiségi gyűlésen vitatta meg a kérelmet, majd Návay László — mint a család legöregebbje — válaszolt június 28-án. Elismerték, hogy a „helységnek mostani állásáról mozdulni kelletik...”, de egyúttal aggályaiknak is hangot adtak: „a közös épületek úgymint papi, jegyzői, kántori és harangozói lakok, valamint a község háza és oskola felállítása, azon felül mindazon lakosoknak akiknek házai... épségben maradtak... és mozdulni nem kívánnak, becsű szerinti kifizetése tetemes költségbe kerülnének, sőt a Helytartó Tanács rendelete szerint takarék magtárak felállítása is sürgettetik, ... mind ezek olyan terhek mellyeket ezen kis község, kivált mostani szomorú helyzetében nem lesz képes teljesíteni. De mivel az áttelepülést a lakosok önként kívánják, magukat a teher viselésére alávetik, így nehogy a közbirtokosok részéről akármelyik is részvétlenséggel vádolhasson... a Helység árvíz árjától biztosított helyre szállítása ellen észrevétele nincsen”. Kikötötték, hogy jogaikat az átköltözés nem csorbíthatja és ezért az amúgy is a község használatában lévő Gubás-telket valamint a makó—vásárhelyi út és a battonyai út kereszteződésénél lévő területet ajánlották új lakóhelyül. Előírták, hogy a fent említett közös épületeket elsősorban építésék fel. A költözni nem akarók házait becsű szerint ki kell fizetni és az új templomot legalább 6 éven belül fel kell építeni.23 Áttelepülési alkudozások (1845. július 4.—1846. február 7.) A kibővített elöljáróság alaposan megtárgyalta a Návay család válaszát és javaslatait, majd 1845. július 4-én újabb kérelmet intézett földesuraikhoz. Ismételten kérték a támogatást az átköltözéshez. A felajánlott területek elfogadhatatlanságáról a következőket nyilatkozták: „jól lehet, hogy szép és alkalmas azon kijelölt két tér fekvésére nézve, mégis helyes észrevételeink vágynak. Gubás telkén a mint mi, úgy őseink is tapasztalták, hogy sehol jó és alkalmas ivóvíz nem találtatik. A Battonyai út 20 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülésijkv. 1845.151. és 154. sz. 21 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülésijkv. 1845. 152. sz. 22 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülésijkv. 1845. 153. sz. 23 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülésijkv. 1845.153. sz. hátiraton Návay László válasza. 178
