Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Gilicze János: Földeák község áttelepülése 1845–46-ban
GILICZE JÁNOS FÖLDEÁK KÖZSÉG ÁTTELEPÜLÉSE 1845—1846-BAN1 Az ÚJRATELEPÜLÉSTŐL AZ ÁTTELEPÜLÉSIG A török elleni felszabadító harcok idején sorra pusztultak el a hódoltságot többé-kevésbé átvészelő' alföldi mezővárosok és falvak tucatjai. Szeged — 1686. októberi — visszavétele után a Temesvár felé visszavonuló török-tatár hadak fel- prédálták a Csanád vármegyei Makót, Földeákot és Apátfalvát. Az életben maradt lakosok jórészt szétszéledve a környező nagyobb városokban kerestek menedéket. A szántók műveletlenül maradva csak gazt termettek. A Tisza és a Maros meg-meg- újuló áradásai fél megyényi területeket borítottak el, vizükkel hatalmas nádasokat és mocsarakat táplálva.2 A XVII—XVIII. század fordulóján — kamarai kezdeményezésekre — lassan megindult az újratelepülés. Makó, Battonya és Tornya után 1720 körül ismét életre kelt Földeák, mint az újonnan megalakult Csanád vármegye negyedik helysége.3 A régi romokon építették fel otthonaikat a Szárazér melletti partosabb részen, ott ahol az ér szétfolyva beleveszett a Tisza—Maros háromszög mocsárvilágába. A betelepülők zöme Szegedről, Makóról és Hódmezővásárhelyről érkezett, de sokan voltak köztük Földeákról elszármazottak is. A kamara tulajdonában levő község évente 100 forinttal és hallal váltotta meg földesúri terheit.4 A viszonylagos függetlenségnek 1729-ben végeszakadt. Návay János csuti prépost a nagyváradi káptalan tagja 4500 rénes forintért megvásárolta a mintegy 12 ezer holdnyi és közel 300 fős lakosságú Földeákot és azt öcssére Györgyre, valamint néhai bátyjának kiskorú fiára Józsefre íratta.5 Návay György és József hosszadalmas perlekedés után 1753-ban atyafiságos egyezkedéssel — egymás között — két egyenlő részre osztották szét a községet, illetve annak határát. Az osztásról részletes térkép is készült, melynek tanúsága szerint az ún. Maros és Tisza rétjét állandóan víz borította. A legelőket és kaszálókat erek szabdalták szét. A Szárazér a Siktóban enyészett el.6 Az adott természeti körülmények között a földesurak és a község lakosai a jól jövedelmező marhatartásra rendezkedtek be, a szántóföldi gazdálkodás háttérbe szorult. Az áradásoktól mentes területek kevésnek bizonyultak a nagylétszámú állatok eltartására, ezért a földeákiak hol a makói, hol a vásárhelyi, hol a királyhegyesi határban 1 Elhangzott 1986. október 17-én Földeákon és Óföldeákon a „Földeák áttelepülésének 140. évfordulója emlékére” rendezett falutörténeti napon, a Csongrád megyei Levéltári napok rendezvénysorozatának keretében. 2 Gilicze János—Vígh Zoltán : Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699—1777). Blazovich László (szerk.): Tanulmányok Csongrád megye történetéből. X. Szeged 1986. 17. 3 Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. I—II. Budapest 1896/97. II. 193. 4 Návay család levéltára. (Magántulajdonban lévő védett levéltár, a továbbiakban N. cs. L.) Návay György és Návay József közötti számadási perkönyv. 6 Gilicze J—Vígh Z.: i. m. 21. p. 6 Csongrád megyei Levéltár, Csanád Vármegye törvényszékének iratai 242. sz. 1753. 175
