Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)
1795-ben az ipolysági hivatal contraágenseként ismert, ahol egyben mázsamesterként is dolgozott. Minden valószínűség szerint Szegeden kötött házasságot és Gerzson Annát vette feleségül. Ő is Szeged-Felsővároson lakott a családjával és itt születtek a gyermekei. Elsőként 1799. október 21-én Károly Lipót János György fia születését anyakönyvezték, ami arra mutat, hogy már ebben az esztendőben is Szegeden lakott. Második gyermeke leány lett, akit 1800. szeptember 11-én Anna Mária Terézia névre kereszteltek. Gyermekeinek Ostermann János György és neje Ratkovics Anna lettek a keresztszülei. Ostermann katonai tisztviselő volt. Kögly Lipót 1801. március 4-én Szeged-Felsővároson keresztatyja lett Virich Lajos sóhivatali tiszt Lajos fiának mint ahogyan azt már másutt említettük. Ugyancsak Szeged-Lelsővároson tartja keresztvíz alá Povazanecz József sóhivatali contraágensnek 1813. február 19-én született József nevű fiát. Majd 1815. december 13-án ugyanannak János nevű fiát, de ezzel még nincs vége keresztatyai tisztségeinek, mert 1814. november 18-án Strobl József sóhivatali hajózási szállítási ellenőrnek fia Jenő keresztelésénél asszisztál. Majd 1815. október 14-én egy másik sóhivatali hajózási tisztviselőnek, Sutter Ferenc, András Ferenc Károly nevű fiának lesz keresztatyja, és mint ahogy ez ebben az időben már szokásos volt, amikor e családban 1817. május 3-án újabb fiú születik, eme Ferencnek is vállalja keresztatyaságát. Talán érdemes itt megemlíteni, hogy az egyházjog szerint ezek a tisztségek lelki rokonságot teremtettek a keresztelő és a megkeresztelt között, valamint keresztkoma- ságot a keresztatya és a megkeresztelt szülei között, — ami magyar viszonylatban, de különösen Szegeden szorosabb kapcsolatot teremtett a két család között, mintha azok vérbeli rokonok lettek volna. Amellett a keresztszülőket terhelte a szülők netáni elhalálozása vagy elszegényedése esetén a keresztgyermek eltartásának, nevelésének, leánygyermek esetében férjhezadásának minden terhe. Érthető tehát, hogy ha a szülők igyekeztek gyermekeik részére olyan keresztszülőt biztosítani, aki társadalmi és vagyoni helyzete folytán adott esetben e kötelezettségeinek megfelelően helyt tud állani. Nem kizárt, hogy Kögly Lipót Szegeden és 1817 táján halt el, mert amikor egy évvel később a Povazenecz családnál újabb gyermek született, ennek már mások lettek a keresztszülei, ami aligha fordult volna elő, ha az előbbi gyermek keresztatyja még életben van. A sóhivatal többi állásában személyi változás ebben az évben nem történt. 1801 Ennek az esztendőnek sóhivatali tisztviselői névsorát nem sikerült megállapítanunk, de miután az 1801-es esztendőben ismert tisztviselő gárdából Demkovics, Kögly, Szalóky, Roth, Lenner Allendorf még 1802-ben is hivatalában volt, arra kell következtetnünk, hogy Cusany József és Szvanuti József mázsamesterek szolgálati viszonya ebben az évben megszűnt. Miután 1802-ben Vukovics, Macsay és Weinzierl már nem voltak hivatalban, valószínű, hogy alkalmaztatásuk Szegeden, 1801-ben megszűnt. 1802 Az előbb már vázolt személyi változások után megállapíthatjuk, hogy az eddig harmadik mázsamester Szalóky Ignác az első helyre avanzsált. Ebben bizonyára része volt szolgálati évei szaporodásának. A megürült második helyre Mentzel Jánost nevezték ki. Nevezett Komáromból került Szegedre, és 1808-ig maradt ebben a hiva133
