Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)
hatalmas vihart kavart. A városi levéltárakból az udvarra és utcára szórták II. József iratait és ez történt Szegeden is, ahol a következő század első évtizedeiben csak fokozatosan sikerült megfelelő vállalkozót találni, aki a szerencsére el nem pusztult iratokat utóbb összegyűjtötte, rendszerezte, és lajstromozta.94 II. A „második” udvari kamara Miután II. József reformjai az udvari kamara központi szervezetét feloszlatták, a középfokú szervezetet, a vidéki kamarákat és különböző sóhivatalokat pedig —■ ha a szegedit nem is — személyi állományukban érintették, az eredeti állapotot visz- szaállítani célzó királyi rendeletek nem érvényesülhettek zökkenőmentesen. Ennek oka még az is volt, hogy a reformok és azok során végbement személyi változások nem tették a királyi intézkedéseket szimpatikussá, a volt kamarai személyzet jórésze elkedvetlenedett, vagy ellenállt, és nem kevesen állásukról lemondottak, többeket pedig leváltottak. Akik megmaradtak az apparátusban, kevés kivételtől eltekintve, ellenszenvesekké lettek az ország lakossága előtt. Amikor tehát a kamarai szervezetet vissza kellett állítani, az a kamarai központot illetőleg egészen új helyzetet idézett elő, országszerte pedig komoly személyi változásokkal járt. Ez az állapot teszi indokolttá azt, hogy nem beszélünk a magyar udvari kamara folyamatos tovább létezéséről, hanem „második” kamarát említhetünk, mint amely valójában az is volt. A kamarai adminisztráció visszaállítása, illetve életre hívása a dolog természete szerint csak fokozatosan mehetett végbe. Az 1791. február 20-án megjelent királyi rendelet szabályozta az új magyar udvari kamara hatáskörét, és nem sokkal később egy újabb rendelet 1791. április 20-i kelettel rendelkezett a kamara új személyi státusáról. E rendeletek a kamarai adminisztrációnak a kancelláriaitól, illetőleg a helytartótanácsitól való szétválasztásának határidejét 1791. november 1. napjában határozták meg, amiből szükségképpen következett az, hogy a középfokú szervek restaurálásához hamarabb nemigen lehetett hozzányúlni. így előállt az a helyzet, hogy a kerületi adminisztráció a régi kamarai keretnek megfelelően csak 1793. évi november hó 1-jére állhatott helyre, és ezen átszervezés keretében az országos hivatalok közül nyolcat meg is szüntettek. Legkésőbb a sóbányászat reorganizálására került sor, mert azt csak 1794-ben a június 11-i rendelettel és annak végrehajtása tárgyában kiadott 1794. évi szeptember 10-i kamarai rendelettel rendelték ismét az udvari kamara felügyelete alá. Ekkor külön máramarosi adminisztrációt állítottak fel, amelynek felügyeleti szerve a kassai kamara lett.95 Az ország sóhivatalainál és így a szegedinél is sokkal lényegtelenebbek voltak a változások, és ennek folytán a visszaállás is kevesebb nehézséggel járt. Számos helyen dolgoztak még a régi tisztviselők, akik az ügykezelés visszaállításában nagy segítséget nyújthattak. —- Ahol új személyi státus létesítése volt szükséges, ott a sóhivatali tisztviselők közül a vezetőt és az ellenőrt — mint vezető tisztviselőket a király nevezte ki, míg a rangban alsóbb, főleg irodai személyzet kinevezése a magyar királyi 84 II. József szegedi városi tanácsi iratait Bieber Ferdinánd szegedi táblai ügyvéd rendezte Jelentései és elszámolásai, költségeinek folyósítási iratai Szeged város tanácsi mutató 1849—1851 években neve alatt találhatók. 85 Nagy István 292—300. p. 123
