Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)
tehát, hogy legelőször csak az egyesített budai és Csáktornyái kamara, majd a kassai kezdte meg működését. A szegedi sókamara élén álló Greyl később helyettese váltotta fel a prefektorá- tusban, ahol ez a Wibmer 1694 áprilisáig működött. Ez azonban nem bizonyos, mert lehet, hogy csak 1691-ig volt a hivatal vezetője, és már ebben az évben Führer Mátyás váltotta fel. (Nem kizárt, hogy a családnév elírás eredménye, és a helyes név: Zier.) Nevezett 1695-ig maradt a hivatal élén. 1696-ban úgynevezett királyi bizottsági utasítás jelent meg, amely a vidéki kamarai hivatalok munkarendszerét érintette, így a szegediét is.82 Ebben az évben a szegedi sóhivatal a prefektus mellé contrascriba-t kapott, Cometh Imre kamarai harmincados személyében.83 1698. december 12-én a királyhoz udvari kamarai emlékiratot terjesztettek be, amelyben foglaltakat a király jóváhagyta, és ezzel ismételt változás állt be a vidéki kamarai hivatalok ügyintézésében. Ekkor már a szegedi hivatalt fősótárnak hívták, és élére Khaich Lajos tisztviselőt nevezték ki.84 Közben volt egy átmeneti időszak, 1695-ben, amikor a szegedi hivatal élén mint kamarai felügyelő Herdegen állott, akinek az egyik verzió szerint Ferenc Bernát, másik szerint Johann Gerhard voltak az utónevei.85 Az 1700-as év április 10. napjától kezdődően Müller József volt a szegedi sóhivatal mázsamestere aki korábban a bécsi udvari kamara írnoka volt. Nevezett lett az őse ama szegedi Müllereknek, akiknek egyike-másika az idők folyamán nevét Örhalmira, illetve Örlősire vagy Molnár-ra változtatta. 1711. augusztus 11-én újabb kamarai rendelet szabályozta az ország sóhivatalainak helyzetét, amelyben Szeged ismét mint „Országos fősóraktár” szerepelt. E rendelet nyomán a szegedi sóhivatal inspektora Hueber János Konrád lett, aki korábban Erdélyben élelmezési biztosként tevékenykedett. Tőle származtak le a szegedi Hube- rek, Hubertek és névváltoztatás után a Hubaiak.86 A magyar sóhivatalok 1743-ig a bécsi udvari kamarának voltak alárendelve, de formailag már 1741-től a budai magyar kamara alá tartoztak, a szegedi sóhivatallal egyetemben. 1745-ig a szegedi sóhivatal mint a bécsi udvari kamara bankosztályának fiókja is működött, de ezen munkaköre később főpénztárrá alakult át. Az 1743-as átszervezéstől kezdődően a szegedi sóhivatal prefektusa Rédy Ferenc József volt. Adatunk van arra, hogy 1760 körül a szegedi adóhivatal mázsamestere Aigner János volt, és tőle származtak le a szegedi Aignerek, majd névváltoztatás után a Rengeyek, Admaiak.87 Újabb királyi rendelet 1774-ben október 3-ról keltezve átszervezte a magyar sóhivatalok területi hatáskörét, mely intézkedés kiegészítést nyert az 1779. évi augusztus 13-i rendeletben.88 1786-ban a szegedi fősóhivatal vezetője Grueber János lett „supremus prefectus”-i 82 Szakály Ferenc in: Szeged története (Monogr.) II. k. 30—31.; Pálfy Ilona; Nagy István 31; Reizner János: Szeged története I. 197. p. 83 Szakály Ferenc m. fent. 84 Reizner János : Szeged története I. k. 241; Szakály Ferenc in Szeged története (Monogr.) II. k. 31. p. 85 Szakály Ferenc in Szeged története (Monogr.) II. k. 31; Reizner János: Szeged története I. k. 241; Tagányi Károly: Budai kamarai jószágkormányzóság. 86 Reizner János: Szeged története I. k. 241. p. 87 Nagy István 90, 113, 130. p. 88 Nagy István 214. p. 121
