Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)

kincstárnokaik, tárnokmestereik,61 * * 64 kancelláriájuk vagy egyéb királyi hivatalnokok látták el, nem mindig a kívánatos felkészültséggel és pláne nem megfelelően kiképzett személyzettel. Sürgős volt tehát mindezeknek valamilyen központi összefogása.

A kezdeményezés az osztrák örökös tartományokban következett be. I. Miksa német császár és római király, ki I. Mátyás és II. Ulászló magyar királyokkal is hadban állt és a magyar trónra is pályázott, 1496-ban általános ausztriai kincstári kamarát — Schatzkammar — állított fel Innsbruckban. Amikor azután a Mátyás király által elfoglalva tartott osztrák területek, bennük Wiennel felszabadultak, és helyzete Ausztriában megerősödött, „Udvari kamarát” létesített Wienben, és tovább folytatva központosító törekvéseit, az innsbrucki kamarát ennek rendelte alá.65 Amikor később unokája, I. Ferdinánd követte őt az uralkodásban, és őt a mohácsi vész után magyar királlyá választották, igyekezett a nagyatyja által kezdeményezett kamarareformot kiszélesíteni. Ekkor már működött a cseh és a sziléziai kamara, amely ugyancsak a bécsinek volt alárendelve.

I. Ferdinánd 1527. január l.-jén „Hofkammerordnung”-ot, vagyis udvari kamarai rendtartást bocsátott ki. Erre annál is inkább szükség volt, mert időközben a nagyatyja által alapított bécsi udvari kamara megszűnt.66 így az innsbrucki, prágai és sziléziai valamint alsó-ausztriai kamarákat kívánatos volt központi szerv alá összefogni.

E rendezés után I. Ferdinánd hozzáfogott a magyar kamarák központi irányításának kiépítéséhez. E munkánál alapul vette eddigi rendelkezéseit és azokat a tapasztalatokat, amelyeket az örökös tartományokban működő kamaráknál szerzett. Jelentősége volt a tervezésnek abból a szempontból is, hogy kizárólagos királyi jövedelmek, a regálék, és az egyéb állami bevételek elkülönülése eddig még nem volt a keresztülvihető és ez nem egyszer zavart okozott.

A magyar szervezet létrehozásában — legalábbis látszatra — figyelemmel kívánt lenni az itten kialakult történelmi helyzetre és olyan struktúrára gondolt, amely a magyar törvényeknek és törvényes gyakorlatnak megfelel. Ezért az általa rendszeresített és a magyarországi kamarák munkáját összefogó szervet először nem kamarának, hanem kincstartóságnak nevezte. De amint ezt követően ennek élére Gerendi Miklós erdélyi püspök személyében kincstartót állított, melléje sietett kellő számú tanácsost állítani, és így megfelelően működtethető hivatalt kialakítani. — Ekkor már a kincstartóságból szép csendben magyar kamara lett „Camera Hun- garica” —, ennek székhelye eredetileg Buda volt, de amikor a törökök előrenyomulása ezt a várost is veszélyeztette, azt 1531-ben Pozsonyba helyezték át.67 A magyar kamarai királyi utasítást Kérészi közléséből ismerjük. -— így most már az újonnan életrehívott szerv az országban szétszórtan működő kamarák és általában királyi gazdasági és pénzügyi tisztviselők központi felettes hatósága lett. — És ez nemcsak Magyarországra állt, mert hatásköre kiterjedt Erdélyre, Szlavóniára, Horvátországra és minden egyéb tartományra is. így e szervek eddigi viszonylagos függetlensége, amely sok visszaélés kútforrása volt, megszűnt.

Ez már újkori szervezet volt, melynek kiépítése csak fokozatosan vált lehetségessé. Eredménye is évek múltán terebélyesedett ki, de megteremtette a modernebb pénzügyi ügykezelés alapját, annak ellenére, hogy a magyar kamarák hangoztatott függetlensége sokáig csak látszat maradt.

61 Ember Győző 119. p.

65 Thallóczy Lajos; Kérészy Zoltán.

66 Nagy 12. p.

67 Ember Győző 119—121. p.; Nagy 12. p.; Kérészy Zoltán 161. p.

116