Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)

ismerkedtek a magyarok ezzel a szóval.8 Hangtanilag a magyar „só” szó legközelebb fekszik a szlovén „soli”-hoz.9

Van olyan állásfoglalás, hogy a magyarság már Ázsiában is ismerte pl. a sziksót, szódát és a szappanfőzést, melyet ők közöltek volna Európa népeivel, és terjesztették azt el ennek a kontinensnek a területén.10

2. A só eredete, keletkezése

A só keletkezésének, egyes megjelenési formáinak létrejötte dolgában nem egységes a szakirodalom állásfoglalása. Ä geológusoknak — úgy látszik — még nem áll rendelkezésére megfelelő tapasztalati adat, amelyre megnyugtató tan felépíthető lenne. Ez érthető is, hiszen a só keletkezési idejének és módjának kérdése visszavezet a föld felületének kialakulása kezdeti korához. Úgy látszik, azt kell feltenni, hogy a földkéreg megszilárdulásának korában került sor a sónak a többi anyagtól való valamilyen elkülönülésére, és a földkéregben való lerakódására. Erre utal egyrészt annak általános elterjedettsége.11 másrészt a strassfurthi sóbányában nyert tapasztalat, mely szerint a só és hozzá kapcsolódó ásványok lerakodási módja, azok egymásfelettisége (só, kiezerit, karnalit, kailit, anhidrit, agyagpala, homokkő, mészkő) ten- gerfenéki lerakódásra mutat, és általában ugyanilyen tapasztalatok nyerhetők a bányászott só rétegződése tekintetében is.12

A tengervíz sótartalmát a földkéreg sórétegeinek kiolvadására vezetik vissza, szemben azzal az ellenvéleménnyel, hogy a tenger sója folyamok hordalékából adódna.13 Ugyancsak földmélyi sóerek vízzel való érintkezése folytáni kiolvadására utal a sókutak és sóforrások sótartalma.

3. A só kémiája

A só vegyi összetételének taglalása, vegyi tulajdonságai, sajátossága más közegekkel való érintkezése reagálása a kémia keretébe tartozó kérdés, és ennek folytán ebben a tekintetben elsősorban a vegytan szakirodaimára kell utaljunk. Ettől függetlenül azonban rámutatunk arra, hogy az általunk felsorolt szakirodalom egyik másik munkája is foglalkozik — leszűkített keretben — ezzel a kérdéssel is.14

4. A sziksó

Bár ennek a dolgozatnak nem tárgya az emberi táplálkozásra nem alkalmas sók kérdésének érintése, mégis arra tekintettel, hogy Szeged városának a sziksóval szoros kapcsolata volt a múltban és van még ma is, röviden kívánatos itt erről is megemlékezni. Szeged környékén, főleg a múltban, nagy területeket tartott uralma alatt olyan vízréteg, amelyben sziksó csapódott le, illetve ilyen a vízfelület elpárolgá8 Szegfű László i. h. 246. p.

8 Schleiden 16. p.

10 Cholnoky; Bendeffy László: Történeti források 226—231. p.

11 Hehn 1—2. p.

13 Szterényi Hugó: Só, in: Pallas Nagy Lexikona XV. k. 48—49. p. Budapest 1897; Hehn IX, 229; Heil Fausztin: Só, in Pallas Nagy Lexikona XV. k. 48—49; Szentes Ferenc: Kősóképződés.

13 Hehn IX. p.

105