Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában

Külön figyelmet szentelt a vármegye az „Országnak minden részeibül sarjadékos népnek... a kertészségekben való telepedésére”. Kéréssel fordulnak a királyi kamarához, hogy senkit le ne telepítsen addig, amíg a megye által „megvizsgálva nincsen”. A kertészeknek pedig tudtukra adták, hogy „akármelyik kertész valami tolvajság, vagy orgazdaságban, akár más nagyobb vétségen tapasztaltatna, szülóTöldjére családjával visszautasítandó lészen”.105

A betyárvilág szabadságharc előtti csúcspontja 1846/47-re tehető. A feudalizmus válságának kiéleződésén túl a rossz termés okozta éhínség is sokakat betyársorsba kényszerített. Csanád megye négy segéd persecutort vett föl évi 100-100 forint fizetéssel, majd 18 fős csendőrséget állított ki a helységek anyagi támogatásával:106

Makó város

4

Apátfalva Csanád

3

Nagylak

3

Palota

2

Battonya Tornya

3

Földeák

1

Sajtény

2

1847. november 15—17-én a dél-alföldi megyék és Szeged városa közös erővel általános üldözést tartottak, de egyetlen gonosztevő sem került kézre — vallja be a jelentés —, a nép annyira védi a betyárokat, hogy tíz rablás közül csak egy esetben lehet a tettesek kilétét felfedni.107

Részben ez, részben a rendőri szervezet kezdetlegessége volt az oka, hogy a feudalizmus talaján kibontakozó betyárvilág megoldhatatlan feladat elé állította mind a városi, mind a vármegyei közbiztonsági szervezetet.

106 Oltvai Ferenc i. m. 121. p.

106 CsmL (Mf) A csanádi püspökség makó—lelei uradalmának iratai 53/1847.

107 Szabó Ferenc i. m. 78. p.

100