Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Kruzslicz István: Csongrád város mezőgazdasága és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében
juthattak. A földesúr érdeke az volt, hogy minél nagyobb biztos jövedelemhez jusson, különösen kedvező volt számára az a lehetőség, hogy pénzben kapta meg a földhasználatának ellenértékét. A földet felvállaló viszont mentesült a megyei és állami adótól, tekintve, hogy a földesúri föld adómentes volt. Mivel a megyei adót egy összegben szabták meg, a község úrbéres telekkel rendelkező jobbágyaira arányosan nagyobb teher esett, ez volt az oka a község tiltakozásának az úrbéres telkek árendássá minősítése ellen. Az állam érdeke az úrbéres telkek megtartása volt, ezért végül ebben a kérdésben a földesúr kénytelen volt engedni, melynek eredményeként visszaállították az úrbéres telekállományt. A következőkben a lakosság földhasználat szerinti tagozódását vizsgáljuk. Az 1786—1789 között történt kataszteri fölmérés idején Csongrádon 249 úrbéres telekkel rendelkező jobbágyot írtak össze. Ebből 29 jobbágy még árendás földet is bírt. Rajtuk kívül 36 volt azoknak a száma, akik a földesúrtól árendáltak szállásföldet, de nem voltak úrbéres jobbágyok. A házzal rendelkező zsellérek száma 545 volt. Szerepelt ezenkívül 178 olyan zsellér, akinek nem volt háza illetve közülük 17-nek szám nélküli házudvart mértek fel. Ezek a zsellérek szőlővel, veteményessel vagy kenderfölddel, esetleg „veteményes szőlő allj”-nak nevezett kis parcellákkal kerültek a felmérésbe. Találtunk 5 olyan zsellért, akiknél külterületi házszám szerepel, közülük 3-nál szőlőt jegyeztek fel (N° 1277, 1278, 1280, 1282, 1283). Érdemes közelebbről megvizsgálni azt a réteget, amely úrbéres földje mellett árendás földet is használt. A 29 jobbágy között azokat találjuk akik elegendő pénztőkével és gazdasági felszereléssel 2—3 sessiónyi területet is meg tudtak művelni. Baráth Istvánnak pl. úrbéres és árendás földje összesen 121 hold 1342 négyszögölet, Zombory Györgynek 117 hold 388 négyszögölet, Nyilas Istvánnénak 3 szállással 169 hold 675 négyszögölet, Szivák Andrásnak 175 holdat tett ki. Volt akinek 2 sőt 3 szállása is volt. 100 holdon felüli szállásföldje volt Papp Istvánnak, Pálinkás Mihálynak, Kádár Istvánnénak, Fekete Farkasnak, aki 4 szállással is rendelkezett. A legnagyobb szállásföldet ifjú Kása János birtokolta, összesen 202 hold 198 négyszögölet. Ezek a jobbágyok alkották a módosabb réteget, akik be tudtak kapcsolódni az árutermelésbe. A közlegelőn állatállományuk is nagyobb volt a kisebb földű jobbágyokhoz képest, ami elősegítette náluk a pénztőke felhalmozódását, így megfelelő munkaerőt tudtak biztosítani földjeik megműveléséhez. Az úrbéres jobbágy telkekkel nem rendelkező árendások átlagosan 1 sessiónyi földet béreltek. A csak árendás földet bérlők rétege egyrészt azokból az új jövevényekből tevődött össze, akik kertészkedésből, fuvarozásból vagy egyéb módon pénzhez jutva akartak maguknak megélhetési alapot teremteni, másrészt a földesúr majorságaiban élők is kaphattak ledolgozásra árendás földet, de törzsökös helyi lakosok közül is többen megpróbálkoztak árendás föld művelésével. Helyzetük azonban nem lehetett stabil, hiszen a földesúr bármikor megfoszthatta őket a bérelt földterülettől, ha nem volt megelégedve a feltételek teljesítésével. Az árendások sokkal inkább ki voltak szolgáltatva a földesúri hatalomnak, mint az úrbéres jobbágyok. A 36 árendás közül 25-nek belső telke és háza is volt. Köztük még a kántornak is volt árendás földje, ide soroltuk be Ns. Seres Jánost is, akinek a fehértói kertészek mellett volt földje. Egyetlen olyan árendás van, akinek az 1773. évi urbáriumban még volt — sessió úrbéres telke, a kataszteri felmérés idején viszont 53 hold 185 négyszögöl árendás földet használt. A belső telek és ház nélkül árendás telket bírók között több kertész is előfordult. 5 újfalusi kertész pl. együtt árendált 73 hold 715 négyszögöl földet a földesúrtól. Bíró József csanyi kertésznek 53 hold 435 3/6 négyszögöl árendás szállásföldjét és két 41
