Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
Az egyes járásokban szintén a fa- és bőripar erősödött meg, a korábban jelentős élelmiszeripar — az összes iparűzők számát tekintve — elvesztette fölényét. Megfigyel- hetjük azonban, hogy a legények száma a mesterekhez képest itt volt a legmagasabb. A járásokban egyébként kevés volt a legény, számuk csak Zaránd és Borosjenő környékén haladta meg a mesterekét. Mindkét járásban abból származott az eltolódás, hogy viszonylag kevés élelmiszeriparos — nyilván kapitalista vállalkozások formájában — sok legényt foglalkoztatott (pl. borosjenői járás 95 munkáltató, 215 munkás; zarándi járás 43 mester, 106 alkalmazott). (1. XLV. táblázat!) Szeged és környéke Végül meg kell vizsgálni korszakunk végén a három, korábban állattenyésztő megye és Szeged helyzetét annál is inkább, mivel ebben az időszakban a korábban egységes terület egyes részeinek ipari struktúrája már különbözött egymástól. A mező- gazdasági kötöttségek miatt Szegeden a kapitalista fejlődés lassabban bontakozott ki. Bár az önálló kézművesek száma 1857-től erőteljesen emelkedett, sokkal inkább, mint Temesvárott vagy Aradon, 1870-ben csak minden 36. lakos volt önálló iparűző, és a legények száma sem érte el a mesterek másfélszerelését. A kibontakozó kapitalista fejlődés a nagyszámú fa- és bőripari mesternek nem jelentett veszélyes konkurrenciát. Mint a kereskedelmi és iparkamara összesítéséből láttuk, Szegeden a tőkés fejlődés elsősorban az élelmiszeripar területén bontakozott ki. A hajógyárakat, vasúti gépműhelyeket nem a helyi igények, hanem a vasút és hajózási társaságok szükségletei hívták életre. A népszámláláskor összeírt segédek száma a fa- és fémiparban valamint az élelmiszeripar területén kevesebb volt az üzemek alkalmazottainál. Ez arra mutat, hogy a mezőgazdaságból érkező, egyelőre csekély utánpótlás a tőkés iparosok számára is munkaerőproblémát jelentett, így a szakképzettek mellett — az élelmiszeriparban — kénytelenek voltak alkalmanként napszámosokat is foglalkoztatni. A gépműhelyekben — feltehetően — a helyiek mellett nem szegedi illetőségűek is dolgoztak.85 (1. XLVI. táblázat!) XLVI. TÁBLÁZAT ÁGAZATI MEGOSZLÁS A SZEGED KÖRNYÉKI MEGYÉKBEN 1870 csoport Iparos és gyáros Alkalmazott Segéd Összesen % Szeged I. 58 20 362 440 9,23 II. 414 14 679 1 107 23,22 III. 491 27 334 852 17,87 IV. 380 6 520 906 19,01 V. 550 12 673 1 235 25,91 VI. 44 9 174 227 4,76 összesen 1 937 88 2 742 4 767 100% 85 Vö. XXXVIII. táblázat. 259
