Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
csoport Iparos és gyáros Alkalmazott Segéd Összesen % Összesen I. 629 25 642 1 296 8.00 II. 2 552 59 1 725 4 336 26,76 III. 1 192 71 1 388 2 651 16,36 IV. 1 057 47 564 1 668 10,30 V. 2 665 93 1 718 4 476 27,63 VI. 1 122 53 600 1 775 10,95 Összesen 9217 348 6 637 16 202 100% kanizsai járás kivételével, ahol a malomipar fejlődése miatt az élelmiszeripar tört előre, valamennyi járásban ez a két iparcsoport állt az élen. A legtöbb bőriparos a nagybecskereki járásban élt, ahol a legények száma a mesterekét legjobban megközelítette. Itt is példát találunk arra, hogy a beáramló tőke a kisműhelyekben folyó termelést lendítette fel. Arad megye A fejlődés ellenére a délalföldi terület legkevésbé iparosodott megyéje 1870-ben is Arad volt, ahol csak minden 60. lakos foglalkozott iparűzéssel. Bár a falvakban és mezővárosokban 82 lakos jutott egy-egy iparosra, Arad városban erőteljes tőkés fejlődés ment végbe. 1857—1870 között az önálló kézművesek száma csak 407-tel emelkedett, a segédeké viszont hétszeresére nőtt. Főként a faiparban dolgozott sok legény. A gyors fejlődést elősegítette, hogy a város környékén kevés mezőgazdasági terület volt, és a kézművesek — mint korábban láttuk — pénzüket nem fektették mezőgazdasági ingatlanok szerzésébe. A hagyományos bőripar vesztett jelentőségéből, a híres aradi asztalosipar, amihez továbbra is víziúton szállították a fát Erdélyből, ebben az időben lendült fel igazán. XLV. TÁBLÁZAT ÁGAZATI MEGOSZLÁS A RÁD MEGYÉBEN Iparcsoport Iparos és gyáros Alkalmazott Segéd összesen % Arad sz. kir. város I. 82 9 II. 375 16 III. 372 66 IV. 430 11 V. 436 141 VI. 78 13 Összesen 1 773 256 323 414 8,07 862 1 253 24,42 566 1 004 19,57 463 904 17,62 575 1 152 22,45 313 404 7,87 3 102 5 131 100% 257
