Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
XXXV. TÁBLÁZAT Temesvár önálló kézművesei 1862” Iparcsoport, ipar Mester Iparcsoport, ipar Mester Kőműves 13 III. Többi 40 Szobafestő 9 Egész csoport 152 Üveges — IV. Szabó 92 Többi 12 Szűrszabó — Egész csoport 34 Takács 7 Asztalos 30 Kötélverő 9 Kádár 9 Nádszövő — Kerékgyáitó 13 Esernyős, sapkás 7 Ács 9 Többi 53 Kovács 12 Egész csoport 168 Lakatos 16 V. Varga 73 Bádogos 8 Csizmadia 100 Vörös, rézműves 9 Szűcs 33 Arany-ezüstműves. 14 m.kordovános — Fazekas 17 n.kordovános — Többi 74 Tímár 29 Egész csoport 211 Bőrgyár 5 Pék 34 Többi 26 Molnár 2 Egész csoport 266 Mészáros 14 VI. Borbély 15 Hentes 48 Többi 84 Szappanos 14 Egész csoport 99 rést. Megállapítható, hogy a gyáripar és a kereskedelem kibó'vülése miatt néhány hagyományos mesterség vesztett jelentőségéből, (pl. bőrkikészítés, fazekasipar, szappanfőzés) azokon a területeken viszont, ahol még nem jelentkezett a gyári termelés konkurenciája, a lakosság növekedésének megfelelően fejlődés következett be. A II. iparcsoportban fejlődött az asztalos, bádogos, lakatos, arany-ezüstműves mesterség, visszaesett a fazekasipar. A IV. csoportban megjelentek a női iparűzők, a sapkások, esernyőkészítők, eltűntek viszont a szűrszabók, nádszövők, és a textil- feldolgozókhoz képest még alacsonyabb lett a posztósok, takácsok létszáma. Az V. csoportban az öt bőrgyár a bőrkikészítő mesterek helyzetét megpecsételte. Eltűntek a kordovánsok, 1/3 részére csökkent a szűcsök létszáma. Megerősödtek viszont a nehézbőröket gubaccsal feldolgozó (vörös) tímárok, ahol még nem tértek át a gyári termelésre. Csökkent a csizmadiák, nőtt a vargák száma, ami a divatban bekövetkezett változás következménye volt. A jó minőségű bőr miatt a vargák mestersége, a cipőipar országos hírűre fejlődött. Temes megyében 1862-ben a fa- és fémipar megőrizte vezetőszerepét, és érdekes módon itt a bőripar is fejlődött. Az iparűzés azonban nem a kistelepüléseken folyt, hanem továbbra is a városokra koncentrálódott. 1830-hoz képest az asztalosok száma 160-ról 273-ra, a kerékgyártóké 203-ról 320-ra, a kovácsoké 321-ről 407-re, a nyerge” Vö. X. táblázat. 240
