Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)

A kézművesek alacsony száma miatt azok jórésze egész évben űzte mesterségét, csak a népesebb bőr- és faiparban fordult elő, hogy több mester csak az év tört részében dolgozott. (1. XVII. táblázat!)

XVII. TÁBLÁZAT

A KÉZMŰVES MUNKÁRA FORDÍTOTT IDŐ ARADON 1828

Iparcsoport

Egész évben

1/2 évben

1/4 évben

I.

6

1

1

II.

48

15

4

III.

54

9

9

IV.

95

19

5

V.

30

2

2

VI.

11

—

—

Összesen

244 78,46%

46 14,79%

21 6,75%

A mesterségükkel nem foglalkozó iparosok jövedelmüket a mezőgazdaság vagy a kereskedelem területén napszámos munkával egészítették ki, mezőgazdasági ingatlannal azonban csak igen kis részük rendelkezett. (1. XVIII. táblázat!)

XVIII. TÁBLÁZAT Aradi mesterek vagyontárgyai 1828

Iparcsoport

Nincstelen

Ház

Szántó

Rét

Szőlő

Állat

I.

5

3

_

_

___.

1

I

I.

25

42

6

9

1

3

III.

11

23

1

3

—

2

IV.

28

44

2

2

—

2

V.

28

91

11

16

—

6

VI.

4

7

—

—

—

—

Összesen

101

32,48%

210

67,52%

20

6,43%

30

9,65%

1

0,32%

14

4,50%

A XVIII. táblázat adatait érdemes összevetni az újaradi mesterek vagyoni statisztikájával. Bár Újaradon élénk ipari tevékenység folyt, mint láttuk, sok legény alkalmazásával ,mégis a mesterek 11,76%-a rendelkezett szántóval, 34,71% szőlővel, 34,12% állatokkal. A mezőgazdasági ingatlan azonban a kézműveseknél legtöbb esetben csak a pénz befektetési lehetőségét, a vállalkozás egy formáját jelentette, nem az iparűzés helyett végzett mezőgazdasági tevékenységet.

1828-ban Arad megye járásaiban 18 mezőváros, 164 falu és 46 puszta volt, amelyek közül — egyes puszták elnéptelenedése miatt — 207-t minősíthetünk lakott helynek. Ezek közül csak 63-ban éltek kézművesek. (1. XIX. táblázat!)

225