Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)

foglalkozott sok városi polgár is.37 Elsősorban az újvidéki kereskedők megerősödése jelentett biztos piacot ezekben az évtizedekben a legény nélkül dolgozó, piacokra el nem jutó kézműveseknek. (Az egész megye ipari struktúráját — ágazati megoszlás szempontjából — a IX. táblázattal foglaltuk össze.)

Temes megye

Eltért ettől a szerkezettől 1828-ban a másik fontos délalföldi vármegye, Temes kézműipara. A megyeszékhely, Temesvár meghatározó volt a környék fejlődésére és ipari struktúrájára: a városban 79 féle mesterséget űztek, és a 777 önálló kézműves mellett nagyszámú legény (683) dolgozott. Mint korábban említettük, a város minden 15. lakosa önálló kézműves volt, ha a legényeket is számbavesszük, akkor minden 8. lakos foglalkozott iparűzéssel, ami 1828-ban országosan is a legjobb aránynak tekinthető (Pest-Buda 12, Kassa 14, Győr 13 stb.)38 Az iparosok magas száma ellenére egyes mesterségek nem emelkedtek ki. Bár 125 csizmadia és 90 szűcs dolgozott a városban, ami a bőripar arányát emelte, másutt azonban nem találunk kiugróan magas mesterszámot. E két mesterség képviselői — legényeik segítségével — bizonyára vásárokra, illetve a felvásárló kereskedőknek dolgoztak. (1. X. táblázat!)39

A temesvári ipar fejlődését a város kivételezett helyzete biztosította. A 18. század elején — mint említettük — a Temesi Bánság központjaként erőteljesen gyarapodott, a megépített Béga-csatorna a kereskedelemben különös előnyökhöz juttatta, és állandó piacot biztosított a katonaság is. A környékbeli kereskedők jó minőségű fát és nyersbőrt szállítottak, ami elsősorban az asztalosipart, a szűcs, kordovános, varga, csizmadia mesterséget lendítette fel. Temesvár mesterei el tudták látni a környező falvakat is megfelelő termékekkel és az idegen készáru konkurrenciája is csak az 1848 utáni évtizedekben jelentkezett. A tőkés ipar a 18. század közepe óta főként a fonás, szövés, textilfeldolgozás területén fejlődött, 1744-től Temesvár külvárosát „Fabriká”-nak, Gyárvárosnak nevezték. A kézműiparban az első céhek 1718-tól alakultak, legkorábban a kerékgyártók-kovácsok, szűcsök, kesztyűsök, lakatosok, órások stb. hozták létre szervezeteiket. 1815 után 26 céhlevelet újítottak meg.40

Temes megyében a falvakban és mezővárosokban lényegesen kevesebb iparűzővel találkozunk, mint a Bácskában. A területi elhelyezkedést vizsgálva látható, hogy a településeknek csak 60%-ában éltek kézművesek. (1. XI. táblázat!)

A legtöbb iparos hely Temesvár közvetlen vonzáskörzetében alakult ki, mivel a város nem vonzotta magához a környék lakóit és iparosait, hanem serkentőleg hatott azok fejlődésére. Megfigyelhetjük azt is, hogy a viszonylag kisszámú kézműves nem arányosan oszlott el az iparos helyeken, hanem járásonként egy-egy központ emelkedett ki (Versec, Lippa, Újarad, Temesvár). így a járások iparának ágazati összetételét is döntően a központ határozta meg.41 (1. XII. táblázat!)42

A járásközpontok közül Versec volt a legfontosabb. A viszonylag későn fejlődő település csak 1804-ben lett mezőváros, de 1861-ben már a szabad királyi város rangot is elérte.43 1828-ban — Temesvárnál több — 15 788 lakosa volt, a legényeket és mes37 Eperjessy Géza: Kereskedők reformkori városainkban. Kézirat, 1985. 73.

38 Bácskai Vera—Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon. 1828-ban. Bp. 1984. 327.

39 OL N 26. Temesvár, generalia.

40 Eperjessy, i. m. (1967) 251.

41 A csákovai járásban nem volt kiemelkedő mezőváros, a temesiben pedig a megyeszékhely

volt a központ.

43 OL N 26. Temes megye, egyedi ívek.

43 Milleker Bódog: Versecz, szab. kir. város története. Bp. 1886.

215