Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
tésére, a királyi városoknak a megyékkel szembeni teljes függetlensége biztosítására, valamint a tisztviselők és az országgyűlési követek választásának a kormányszékek befolyásától történő mentesítésére vonatkozó javaslatokat fogalmazott meg. A válasz tójoggal kapcsolatban azt mondotta ki, hogy azzal a polgárok, a városokban állandó jelleggel letelepedett iparosok, valamint a honoratiorok ruházandók fel; ez utóbbiak akkor is, ha városi ingatlannal nem rendelkeznek. Feladatuk a választott község tagjainak megválasztása; míg a tanácsnokok és a város egyéb tisztviselőinek választása a választott község hatáskörébe tartozik. Választásra három évenként kerüljön sor; s a fizetéssel ellátott tisztviselőkön kívül az összes többi városi tisztségviselőt, továbbá a választott község tagjait is minden alkalommal újra meg kell választani. A választás alá eső tisztviselői állásokra a „Városi Administrator” állítson három jelöltet; a választott községnek azonban mindenkor legyen lehetősége egy negyedik jelölt állítására. A „Városi Adminisztrátor” a főispánhoz hasonló feladatokat lásson el; egy-egy adminisztrátor azonban ne egyes királyi városok, hanem több városból kialakított kerületek élére kerüljön, s hivatalát 12 évnél tovább semmiképp se viselje. A választott község tagjainak száma a tanács tagjainak számát „legalább Tízszer felül múlja”. A választott polgárokat kijelölés nélkül kell megválasztani; csakúgy, mint az országgyűlési követeket. A követek választásában valamennyi választójoggal rendelkező városlakó vegyen részt; s ezeknek a követutasítások elkészítésében is legyen szerepük. A követválasztás végeredményének megállapítása, valamint az utasítások végleges formába öntése az elegyes ülés hatáskörébe tartozzon. A városok felügyelete kizárólag a Helytartótanács feladata legyen, s a királyi biztosok bármely jogcímen való kiküldése a városok területére egyszer-s mindenkorra szűnjön meg. A várost érintő legfontosabb kérdések, csakúgy, mint az országos jellegű politikai ügyek, s egyáltalán minden nagyobb horderejű közigazgatási és gazdasági vonatkozású probléma az elegyes ülésekben tárgyaltassanak. Az elegyes üléseken a nyilvánosságot a legmesszebbmenőkig biztosítani kell. Az elegyes ülésnek a tanácstagokon, valamint a választott polgárokon kívül a jegyzők és a tiszti ügyészek is legyenek tagjai, a választott község számára pedig lehetővé kell tenni, hogy bármikor, amikor ennek szükségét látja, saját hatáskörében is megtárgyalja ”a Város Fő Bírója és Törvényes Tanátsa Elnöksége alatt” a fontosabb kérdéseket. A kevésbé jelentős gazdasági ügyeket a polgármester elnöklete alatt működő „Gazdasági Szék” intézze, s ez tevékenységéről az elegyes ülésen időközönként köteles legyen beszámolni. Elegyes ülések tartására hetenként kerüljön sor; rendkívüli ülések azonban ezen kívül is bármikor legyenek tarthatók, ha a szükség úgy kívánja. A rendkívüli ülések összehívása a főbíró feladata, s valamennyi városi tisztviselő, illetve hivatal működése felett is ő gyakorolja a közvetlen felügyeletet. A városkapitányi hivatal hatásköre változatlan marad, a többi tisztviselő hatásköre azonban „a Városi Újabb elrendezés”-nek megfelelően újra meghatározandó lesz. A városi törvényszékeken a nyilvánosságot ugyancsak be kell vezetni; egyébként a városi törvényszékek vonatkozásában a városi követek által az előző országgyűlésen benyújtott javaslat az irányadó. A pótutasítás a továbbiakban még az elegyes ülések ügyrendjére, a választók összeírására, a hivatali állások elnyerése céljából pályázatok benyújtására, valamint a feladataikat nem megfelelően ellátó városi tisztviselők vétkességének megállapítására és megbüntetésükre vonatkozó javaslatokat tartalmazott. Végül — nyilván Lengyel és Szilber ezirányú kérdésére válaszolva — arra vonatkozóan is rendelkezett, hogy az adott körülmények között, amikor a városi ügy rendezése az országgyűlés program191
