Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
70 példányban ki kell nyomtatni, s mielőbb fel kell Hódyéknak küldeni, hogy a város felhívásával együtt a főrendek, valamint a megyei követek között osszák szét, és a nevezettek pártfogását a csatorna építése érdekében szóbeli előadásukkal is igyekezzenek megszerezni.235 A követek ezen feladatuk teljesítéséhez haladéktalanul hozzákezdtek, majd — az időközben kapott újabb utasítások következtében — a csatorna létesítésére vonatkozó javaslatot „kívánat” formájába öntötték, s 1835. június 17-én a „folytatólagosan” benyújtott sérelmek között a kerületi ülés elé terjesztették. Beadványukban részletesen vázolták a csatorna létesítéséből származó közlekedési és kereskedelmi előnyöket, majd ezekre való tekintettel kérelmezték, hogy az előzetes munkálatok elvégzésével, valamint a várható költségek tervezésével azt a már kiküldött országos választmányt bízzák meg a rendek, amely választmány a Duna hajózhatóvá tételével kapcsolatos munkálatok feletti felügyeletet kapta feladatául.236 A szegedi küldöttek által benyújtott javaslatot a megyei követek közül mindenekelőtt Klauzál támogatta, de síkra szállt mellette Szluha Imre, Fejér megye főszolga- bírája s második követe is; a városi követek közül pedig Havas József, Vághy Ferenc és Szánthó Mihály emelt szót igen lelkesen a terv megvalósítása érdekében. A kerületi elnökök a javaslat elfogadása mellett a többséget már ki is mondták, amikor néhány újabb megyei küldött jelentkezett szólásra, és voksaik azok javára döntötték el a kérdést, akik a tervezettel a kereskedelmi munkálat tárgyalása alkalmával kívántak csak érdemben foglalkozni. Ez a határozat a szegedi követek által előterjesztett javaslatban foglaltakat azonban nem semmisítette meg automatikusan, következésképpen a kérdés országos ülésen történő tárgyalását sem tette lehetetlenné; Hódyék így viszonylagos optimizmussal tekintettek az elkövetkező tárgyalások elé, ám az ügy érdekében az addiginál hatékonyabb „agitációt” feltétlenül szükségesnek tartották. Éppen ezért a Vedres-féle munkálatból a már feküldött 70 példányon kívül további 160 példány megküldését kérték a tanácstól, s javasolták egy esetleges országos „kampány” indítását is.237 A tanács a követek jelentése alapján a kért többletpéldányokat haladéktalanul megrendelte Grünn Jánostól, majd a nyomdásszal történt megbeszélés eredményeképpen öt héten belül ígérte azoknak elküldését. Utasította egyúttal Hódyékat, hogy igyekezzenek a személnyöknél elérni: ne tűzze addig a kérdést az országos ülés napirendjére, amíg a nyomtatványok meg nem érkeznek Pozsonyba.238 A pótlólagosan benyújtott sérelmeket és kívánatokat közben — 1835. július 4-én — a soros kerületi elnök az országos ülés elé terjesztette;239 a követek azonban július 5-én azt jelentették, hogy a közbejött események miatt ennek az anyagnak a tárgyalására egy hónapnál előbb nem kerülhet sor, így a nyomtatványok időben eljutnak majd az érdekeltekhez. Jelezték továbbá azt is, hogy ha ez feltétlenül szükségesnek mutatkozik, a tanács kívánságának megfelelően, a személynöknél is eljárnak a tárgyalás időpontjának módosítása érdekében.240 Időközben Grünn János a munkát — a vállalt határidőnél két héttel hamarabb — elvégezte; így a tanács a július 13-i ülésen már a kész példányok 235 Uo. 1835: 2035. 236 A beadvány egy példányát 1. az 1835. június 17-i követjelentés mellékleteként: uo. 1835: 1887. 237 L. az előző jegyzetben említett követjelentést. Kossuth az 1835. június 17-i kerületi ülésről — nyilván a Wesselényi és a Balogh-üggyel kapcsolatosan feltorlódott anyag miatt — nem tájékoztatta olvasóit. 238 CsmL Tanácsi jkv. 1835: 1887., illetve uo. Tanácsi iratok 1835:1887. 23 ‘ Jegyzőkönyv X. 470. Vö.: Iratok IV. 330. sk. 240 CsmL Tanácsi iratok 1835: 2035. 174
