Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

szüntetése volt, s ehhez a városi küldöttek is fenntartás nélkül csatlakoztak;138 azonban a többség ezt a törekvést a leghatározottabban elutasította, s csupán a természetben fizetett dézsma kötelező megváltásának elvét fogadta el. Ezért Havas a következő nap legalább a szabad királyi városok tizedfizetés alóli felmentését kísérelte meg kimondatni a rendekkel.139 A pesti követ ezt az indítványát augusztus 25-én megismételte, s ekkor Vághy is síkra szállt a királyi városok tizedmentessége érdekében. A soproni követ ugyanakkor a protestánsok felmentésére vonatkozó javaslatot is támogatta; és ehhez ezen az ülésen Koleda András,140 majd 26-án Havas József, Mukits Simon, Szánthó Mihály, Kritske József és Haske Sándor is hozzájárultak.141 A protestánsok tizedfizetés alóli mentesítését az augusztus 27-i kerületi ülésen a többség megszavazta;142 a városok felmentését azonban nem sikerült elérni, jóllehet az augusztus 28-i ülésen a negyedik rend küldötteinek ezirányú törekvéseit a liberális megyei követek a legteljesebb mértékig támogatták. Kölcsey is ezen az ülésen kért szót, s a városok vonatkozásában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a nemessék és a polgárság egymáshoz való közeledése a legalapvetőbb politikai szükségszerűség, és ennek a közeledésnek az érdekében elengedhetetlen a királyi városoknak „a közelítést akadályoztató terhek”, s köztük nem utolsó sorban a tizedfizetési kötelezettség alóli haladéktalan felmentése. A városok problémájával feltétlenül foglalkozni kell, mondotta többek között, majd azzal folytatta gondolatmenetét, hogy a városok igazgatási rendszerével ugyan nincs, és nem is lehet megelégedve, mégis — tette hozzá ehhez — „e nemzet boldogabb jövendőjének reményét csak bennük lehet helyheztetnem”. S ez azért van, mert egyedül „a városokban lelem a magot, honnan a nemzeti szorgalom és míveltség egyszer-akkor kifejlendő lészen; lelem az alapot, melyen egy népszerű s biztos garan- tiák oltalmában nyugvó polgári alkotmányt emelhetünk; lelem a lépcsőt, minek segédével nemességünk a milliomokból álló néptömeggel kapcsolatba jöhet, kapcsolatba, mely nélkül előbb-utóbb az oligarchia vas jármába szabadulás reménye nélkül fog kényszeríttetni”. Végül arról beszélt: nem méltányos, hogy a városok, „kik a statusra nézve nemes és adózó nép módjaként kétszere:en fizetnek”, az egyháznak fizetendő tized által „háromszoros teher” alá legyenek vetve. A törvényhozásnak nem csupán joga és lehetősége, de kötelessége is, hogy az elavult törvények helyett újakat hozzon; így azok az érvek, melyek szerint azért nem lehet a városokat felmenteni a tizedfizetés alól, mert régtől fogva törvények kötelezi kőket erre, semmiképpen sem állják meg a helyüket.143

138 Az 1834. augusztus 21-i kerületi ülésen Pósfay Sándor, Kritske József és Haske Sándor nyilatkozott ilyen értelemben. Az ülésről 1.: uo. III. 449. skk.

139 Uo. III. 454. skk.

119 Uo. III. 458., 460. skk.

141 Uo. III. 463. skk.

142 Uo. III. 466. skk.

143 „A papi dézsma tárgyában” c. beszédet 1.: Kölcsey II. 135. skk.; az 1834. augusztus 28-i kerületi ülésről 1.: KLÖM III. 472. skk. Vő.: még: uo. III. 471. L. még: Kölcsey 1834. szeptember 1-i, Kende Zsigmond Szatmár megyei alispánhoz intézelt levelét: Kölcsey III. 664., valamint Havas József és Patachich József Pest városi követekl 834. augusztus 31-i jelentését: BFL. Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 4500. Az ülésről részletesen beszámol Hódy és Gerencsér is, Kölcsey beszédéről azonban nem tesznek említést; azt viszont hangsúlyozták: a negyedik rend küldöttei ismét tiltakoztak amiatt, hogy „a Tekintetes Harmadik Status a többit szavazat által meg nem hallgatván, mindent ezen, úgy nevezett létszeres Ország Gyűlésén, maga döntene el”, a tiltakozásukkal azonban céljukat most sem sikerült elérniök. A szeptember 9-én kelt jelentést 1.: CsmL. Tanácsi iratok 1834: 2871.; a tizedkérdéssel kapcsolatban 1. még az augusztus 24-én, valamint a szeptember 24-én kelt jelentéseiket is: uo. 1834: 2801, 1834: 3032. Szegednek egyébként az esztergomi érsekséggel szemben volt tizedfizetési kötelezettsége, s a város igyekezett lépéseket tenni, hogy ettől a tehertől megszabaduljon (erre 1. a tanács 1834. szeptember 9-i határozatát: CsmL. Tanácsi jkv. 1834: 2871); az események alakulása miatt azonban eredményt természetesen nem sikerült elérnie.

149