Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

Az uralkodói leiratban foglaltakat azonban a többség most is elvetette, s a megyei követek közül igen sokan újra a leghatározottabban tiltakozott a nemesség bármiféle adó alá vetése ellen; ugyanakkor Balogh János most a nemesség megadóztatását nemcsak lehetségesnek, de a szükséges kibontakozás egyik eló'feltételének, s a „liberalizmus próba kövének” nyilvánította; s ugyanezt az álláspontot fejtették ki többek között Kölcsey, Somssich Miklós, Borsiczky István, Trencsén megye első' alispánja és első követe, valamint Géczy Péter táblabíró, Zólyom megye második követe is.123

Az 1835. szeptember 12-i főrendi ülésen azután a nádor hozta szóba a kérdést azzal, hogy az excerpták sorában feltétlenül határozni kell róla;124 s a rendek a szeptember 23-i kerületi ülésen ezt el is fogadták; azzal a hozzátétellel, hogy a problémát az excerpták között is elsőként kell megoldani; ekkor ugyanis már nyilvánvaló volt, hogy az adóbiztosi munkálat felvételére az országgyűlésen nem kerül sor, az úrbéri tárgyakhoz kapcsolódó kérdések rendezése viszont mindenképpen szükségesnek látszott.125

A megyei követek egy számottevő része a jobbágytelket használó nemesek megadóztatása ellen természetesen most is tiltakozott, a rendek azonban a következő napon már a részletek tárgyalásába bocsátkoztak, s azt az elkövetkező kerületi üléseken is folytatták.126 Az elkészült javaslat azután tételesen felsorolta azokat a szolgáltatásokat és adókat, amelyeket a nemesek a használt jobbágytelek után fizetni tartoztak, továbbá a betelepítetlen jobbágytelkek utáni járandóságok teljesítéséről is rendelkezett; ugyanakkor kimondta a nemeseknek az itt pontosan meg nem határozott „személyes” terhek alóli mentességét is.127

A kerületi ülés által elfogadott tervezetet az október 13-i országos ülésen vette az alsótábla tárgyalásba. A megint csak hosszadalmas és éles vitában a városi követek közül ekkor Bujanovics Vince kért szót. Eperjes város követe meglehetősen terjedelmes beszédében egyrészt a társadalom egyes rétegei közti különbségek fenntartása mellett foglalt állást, másrészt az egyes rétegek közötti válaszfalak továbbépítésében rejlő veszedelmekre mutatott rá, s a szóban forgó javaslatot éppen azért mondotta rendkívül jelentősnek, mert az említett különbségek növekedését hathatósan képes megakadályozni.128 Az október 16-i,129 majd 17-i130 országos üléseken felszólaló városi követek azonban ennél lényegesen továbbléptek, s a társadalom rétegeit elkülönítő válaszfalak teljes megsemmisítésének szükségességét hangoztatva követelték, hogy a jobbágyföldeket birtokló nemesek a fejadó fizetésének és a katonaállítás kötelezettségének kivételével valamennyi egyéb, a jobbágyok által teljesített közterhet viseljék. Október 17-én kért szót Hódy Imre is, aki városi küldött-társai nézetét osztva az ipari és kereskedelmi tevékenység kibontakozása érdekében ugyancsak elengedhetetlennek tartotta a kerületi javaslatban foglaltaknál radikálisabb intézkedések életbe léptetését. A gazdasági élet fejlesztésének szükségességét tartották szem előtt a városi követek az október 20-i131 és 21-i132 országos üléseken is, amikor a pusztatelkek nincstelen

123 Jegyzőkönyv VIII. 315. skk., KLÖM III. 610. skk. L. még: Sándor 163.

124 KLÖM V. 56.

125 Uo. V. 75. skk.

126 Uo. V. 80. skk.

127 Iratok V. 291. L. még: KLÖM V. 118. sk.

128 Jegyzőkönyv XII. 37. skk. Vö.: KLÖM V. 129. L. még: Mályusz 51.

129 jegyzőkönyv XII. 100. skk., KLÖM V. 140. skk., 146. skk.

130 Jegyzőkönyv XII. 152. skk. KLÖM V. 151. skk.

131 Jegyzőkönyv XIII. 212. skk.

132 Uo. XIII. 243. skk.; mindkét üléshez 1. még: KLÖM V. 154. sk.

147