Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
kell megválasztani. A javaslat az illetékes szolgabíró által történő jelölést is lehetővé kívánta tenni azokban az esetekben, ha a közbirtokosok a leendő bíró személyét illetően nem tudtak egymással megegyezni. A jegyzői állás betöltésével kapcsolatban a tervezet azt mondta ki, hogy ezt a tisztviselőt a földesúr hozzájárulásával a község szabadon alkalmazhatja; majd arról rendelkezett, hogy azok a helységek, amelyekben az elöljárókat, valamint a jegyzőt korábban a földesúr befolyása, illetve jóváhagyása nélkül választották, „ezen előtti szokások mellett ezentúl is meghagyatnak”.102 A liberálisak említett szűkebb csoportjának képviselői kezdetben a községi bírák hatáskörének növelésére, valamint a földesurak kandidálási jogának eltörlésére törekedtek; az 1833. szeptember 7-i országos ülésen azonban Bezerédj István egyebek mellett azt is törvénybe kívánta foglaltatni, hogy a községek elöljáróinak megválasztásában „minden lakos” részt vehessen. Messzemenően támogatta ezt a javaslatot Vay János Szabolcs megyei táblabíró, a megye második követe, aki ugyancsak azért emelt szót, hogy „egész publicitással, minden lakosnak köz akarattya s megegyezésével választassanak a Helység Elöljárói”; Eötvös Mihály főszolgabíró, Szatmár megye második követe pedig azt is szükségesnek tartotta a vonatkozó törvényben félreérthetetlenül kimondatni, hogy a községi elöljárók választójának joga a házat- lan zsellérekre is kiterjed. A többség ekkor ezeket a javaslatokat elfogadta, elfogadta azt is, hogy az esküdteket és kisbírókat mindenhol földesúri kijelöltés nélkül választhassák meg; a bírók kandidálására vonatkozó földesúri jog fenntartásához azonban változatlanul ragaszkodtak.103 Bezerédjék ugyanakkor folytatták küzdelmüket mind a falusi bírók hatóságának növelése érdekében, mind a földesúri kandidáció eltörléséért. A tolnai követ az 1833. november 30-i kerületi ülésen azt a javaslatot terjesztette elő, hogy „mind azon tárgyakat, mellyekre nézve a vármegye a földesurat felmentendi a bíráskodástól, ítélje el a helység bírája”, a megye pedig csak a felügyelet jogát tartsa fenn magának ;104 majd az 1833. december 22-i kerületi ülésen Palóczy László, Borsod megye főjegyzője és második követe, valamint Prónay János, Nógrád megyei táblabíró, a megye első követe legalább a rendezett tanácsú helységek bíróinak földesúri kijelölés nélküli választásának elvét szerették volna a javaslatba bevétetni.105 Bezerédj egyébként az 1834. április 10-i országos ülésen újra kísérletet tett a földesúri kijelölés nélküli szabad bíróválasztás realizálására, a május 6-i országos ülésen pedig a hatáskör növelésére, eredményt azonban egyik esetben sem sikerült elérnie.106 A főrendek természetesen a tervezetnek az 1833. szeptember 7-i ülésen elfogadott „szelídebb” változatát is minduntalan elutasították; majd amikor a rendek „makacsságát” megunva mégiscsak átengedték azt, a javaslat a kormány ellenállásába ütközött. Az uralkodó a tárgyban kelt 1834. augusztus 28-i, 1835. április 9-i, valamint 1835. augusztus 23-i leirataiban ismételten a javaslat újratárgyalására utasította az országgyűlést, s kifejezte azon akaratát is, hogy a községi elöljárók hivatalba lépésénél az eddigi szokás maradjon érvényben.107 A városi követek az 1835. május 26-i országos ülésen kezdték meg akciójukat a községek igazgatásának demokratizálását célzó törekvések ellen. Ekkor Haske Sándor és Bujanovics Vince voksoltak a rendek javaslatának elvetésére;108 majd 102 Iratok I. 298. sk. 103 Jegyzőkönyv IV. 175. skk., KLÖM II. 176. skk. 104 KLÖM II. 450. 105 Az ülésről I.: uo. II. 460. skk. 106 Ezekre vonatkozóan I.: Jegyzőkönyv VI. 357. skk., VII. 453.; Bezerédj 1834. április 10-i felszólalásáról I. még: KLÖM III. 46. 107 Az említett leiratokat I.: Iratok ül. 44. skk., IV. 22. skk.; 169. skk. 108 Az 1835. május 26-i ülésről 1.: Jegyzőkönyv X. 351. skk. Vő.: KLÖM IV. 450. sk. 143
