Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
A városok küldöttei már a kerületi üléseken bekapcsolódtak az úrbéri javaslatokkal összefüggő' vitákba, nézeteiket azonban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban is inkább az országos üléseken fejtették ki. így például az 1833. szeptember 4-i országos ülésen Vághy Ferenc mellett szót kért a városi követek közül Koleda András, Buda város tanácsnoka és második követe, Korher János, Pest város tanácsnoka és második követe, valamint Mukits Simon, Szabadka polgármestere és első követe, s mind a négyen a leghatározottabban síkra szálltak a jobbágyok megváltakozásának törvénybeiktatása mellett; s Vághy, Koleda és Korher a jobbágyok birtokbírhatási joggal való azonnali felruházását is szorgalmazták. Mukits ez utóbbi törvénybeiktatását még nem látta időszerűnek, a bírhatás elvét azonban ő is a legmesszebbmenőkig helyeselte.* 78 Az örökváltság és a birtokbírhatás mellett foglaltak állást a városi követek a kérdés 1834. november 10-i vitáján is; ami annál is inkább figyelemreméltó, mert az uralkodó az 1834. augusztus 31-i vonatkozó leiratában a jobbágyok megvál- takozására vonatkozó javaslatot a leghatározottabban elutasította.79 A városi követek közül ekkor Hódy Imre emelkedett szólásra, s részben azzal érvelt, hogy a „kérdésben forgó ki váltakozási szabadság meg adása” az érvényben lévő törvényekkel egyáltalán nem ellenkezik, sőt „inkább hellyel hellyel Törvény könyveinkben meg engedve lenni látszatik”, másrészt azt fejtegette, hogy ez „egyik fő alkalom és nagy út kinyitása” lehet „a nemzeti ipar, a szorgalmatos igyekezett számára”; majd arra is rámutatott, hogy a megváltakozás lehetővé tétele, valamint a saját tulajdonnal való legalább korlátozott rendelkezési joggal való felruházása a jobbágyoknak mind az uralkodó, mind az ország Iegelementárisabb érdekei közé tartozik.80 Hasonló gondolatokat fejtettek ki a kérdés november 11-én folytatódó vitájában Gyurkovics György és Nagy Benedek is;81 majd november 23-án a városi követek különtanácskozásra gyülekeztek össze a megváltakozással, valamint a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságával kapcsolatos további teendőik meghatározása érdekében. A megbeszélésen az egyik hangadó, Pósfay Sándor, Pozsony város főjegyzője és második követe volt, aki arra hívta fel követtársai figyelmét: fennáll a veszélye annak, hogy a konzervatívak előretörése miatt a megyei követek szavazatai ebben a két kérdésben erősen megoszlanak majd, s így lehetséges: a negyedik rend küldötteinek állásfoglalása dönti el ezeknek a javaslatoknak a sorsát. Pósfay figyelmeztette társait: annál is inkább méltányos, hogy az ellenzéket támogassák ezekben a kérdésekben, mivel az ellenzék vezetői a városok jogainak őszinte védelmezői közé tartoznak. A negyedik rend küldötteinek mindenképpen együtt kell az ellenzékkel működnie, mondotta Pozsony város küldötte; s véleményét a tanácskozáson felszólaló valamennyi városi követ — így Vághy és Havas József is — a legmesszebbmenőkig osztotta.82 kihágásokat egyértelműen kivonta annak hatásköréből (Iratok I. 303. skk.). A juridicum részeként készült kerületi javaslat elvi bevezetésként röviden megismételte a hatáskörrel kapcsolatban fentebb elmondottakat, majd részletesen szabályozta a szervezeti és működési kérdéseket (Iratok II. 324. skk.). Az űriszékkel kapcsolatos vitákra — ha röviden is —, még visszatérünk, itt csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy miután a törvénykezési munkálat mint olyan lekerült a napirendről, s csak egyes javaslatok emelkedtek törvényerőre, az úriszékekről szóló 1836. évi 10. te., bár az eredeti javaslatokhoz viszonyítva jelentősen módosított tartalommal és formában, mindkét említett tervezet felhasználásával került megfogalmazásra. 78 Az 1833. szeptember 4-i országos ülésről 1.: Jegyzőkönyv IV. 80. skk. Vö.: KLÖM II. 153. skk. 79 Iratok m. 43. 80 Az 1834. november 10-i országos ülésről 1.: Jegyzőkönyv IX. 174. skk., valamint KLÖM III. 675. skk. 81 A november 11-i ülésről 1.: Jegyzőkönyv IX. 252. skk. 82 Takáts 81. 139
