Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

Az-e, hogy így akarta a választott község tudomására hozni: engedékenységét megbánta, s a követutasításokkal kapcsolatos megállapodásukat semmisnek tekinti. Esetleg csupán presztízsokokból nem akart az electa communitasnak egyértelmű és világos választ adni? Vagy a szóban forgó konkrét ügyet — a Duna—Tisza csatorna kérdését — tartotta oly nagyon fontosnak és halaszthatatlannak, a megállapodást pedig annyira magától értetődőnek, hogy ez utóbbira már nem is kívánt idó't vesztegetni? Ezen utóbbi feltevést látszik megeró'síteni az a tény, hogy a tanács a késó'bbiekben a csatornaüggyel igen sokat és rendkívül intenzíven foglalkozott, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a választott község beleszólását a város érdemi ügyeinek intézésébe újra és újra megkísérelte a lehető legminimálisabbra korlátozni, így majd másfél évvel később, amikor Hódy és Gerencsér megküldik véleményadás végett a városi követek azon felségfolyamodványának tervezetét, amely az „Országnak Sz. Kir. Várossaiból álló 4-dik Országos Rendnek a 3. Rend által leg inkább az egyenkénti szavazhatás tekintetében elnyomattatására irányzott lépései meg gátlása” érdekében készült, a tanács a tervezetet véleményezés céljából a választott községhez teszi át.62 Az electa communitas azonban korábban bejelentett igénye érvényesítése érdekében úgy dönt, hogy a problémával előbb a tanács előző évi, 1959. számú határozatával kiküldött vegyes bizottmány foglalkozzon, s majd csak annak véleménye „közöltessen” tárgyalás végett „a Választott Községgel”.63

A tanács néhány héttel később — a szeptember 14-i ülésén reflektál a választott község felszólítására, s ekkor olyan értelmű határozatot hoz, hogy a folyamodványtervezetet annak az „állandóan kinevezett Küldöttségnek adja ki, melly az Ország Gyűlési Instrukciónak ki munkállására” a választott polgárok testületé által „ki kérve, e Tanács által pedig ... ki nevezve vagyon”. A tanács azonban küldöttség alatt csak a Szluha Ferenc tanácsnok elnöklete alatt működő és tisztviselőkből álló választmányt értette;64 ugyanakkor a választott község ezzel a tanácsi bizottsággal való együttműködésre most Béró János szónok elnöksége alatt Körössy József és Baumfeind Ferdinánd szeniorok, Kárász Benjámin, Szabó László, Bánhidy József, Maróthy József, Jéger Emánuel, Fadgyas Pál, Wöber György, Bokor Antal, Humay Antal és Gábriel János albírók, valamint Krebsz Mihály választott polgár tagokból álló bizottmányt nevezett ki, s ezen bizottmány működésétől azt várta, hogy „az Ország Gyűlési Követek kinevezése tárgyában — a Papok választásában — Vármegye Gyűlésére rendelendő Deputátusok eránt és az Instrukciók kimunkállása végett további, e V. Község befolyással lehessen, és hogy az illy köz jót és boldogságot tárgyazó dolgok mindétig e V. Község tudtával, s befolyásával történjenek meg”.65

Nem állapítható meg, hogy mi késztette a választott községet arra, hogy az 1834- ben kinevezett választmány helyett ezt az eltérő személyi összetételű bizottságot küldje ki, sem az, hogy milyen meggondolások alapján tágította ki ilyen nagy mértékben a bizottság feladatkörét, s arra vonatkozóan sincsenek adatok, hogy mi volt a tanács közvetlen reakciója a választott polgárok ezen lépésére; arra azonban igen, hogy bár közvetve, de igen határozottan elutasította azt. A két bizottság ugyanis két-két tagot delegált a folyamodvány-tervezet ügyeivel való foglalkozásra; a tanácsi Szluha Ferenc és Lengyel Pál tanácsnokokat, a választott községé pedig Fadgyas Pált és Jéger Emánuelt. Ez a négytagú küldöttség 1835. december 23-án terjesztette véleményét a tanács elé, s úgy foglalt állást, hogy ámbár a folyamodványban foglaltak a tényeknek megfelelnek, s így a miattuk emelt panasz jogos, mégis — mivel az országgyűlés •*

•* Uo. 1835: 2380.

63 CsmL Vál. község jkv. 1835: 156.

•* CsmL Tanácsi jkv. 1835: 2671.

35 CsmL Vál. község jkv. 1835: 169.

135