Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

játszhattak, mint Vedres István nyugalmazott városi főmérnöknek Széchenyivel fennálló, Czimer Károly által említett, meglehetősen intenzív kapcsolata, vagy Klauzál Gábornak ugyancsak Czimer Károly által feltételezett személyes befolyása a választott község tagjaira.42 Ezek az okok kétségkívül hozzájárulhattak a vázolt társadalmi és politikai folyamatok alakulásához, érdemben azonban semmiképpen sem határozhatták meg azokat. Annál is kevésbé, mivel — csakúgy, mint a többi szabad királyi városban — Szeged esetében is két egyaránt feudális jellegű, arisztokratikus testületnek a hatalomért való vetélkedéséről van szó elsősorban. Két olyan testület vetélkedéséről egyébként, amelyeknek társadalmi összetétele is lényegében azonos volt, mivel — az 1828. évi adatokat véve figyelembe — a tanácsnak 4 mezőgazdasági termelő, 4 kereskedő, 3 iparos és 1 tisztviselő tagja volt; az electa communitas tagjainak pedig mintegy a fele került ki a mezőgazdasági termelőkből, míg másik felét zömmel iparosok és kereskedők alkották, s néhány értelmiségi is helyet foglalt soraiban.

Arra már utaltunk korábban, hogy mindkét testület tagjainak vagyoni helyzete is azonos volt; az ellentétek számba vételénél azonban nem hagyható figyelmen kívül az a tényező, hogy a tanács által irányított hivatali apparátus a tárgyalt időszakban már nagyrészt hivatásos bürokratákból állott, ami tevékenységének jellegét természetszerűen jelentős mértékben meghatározta. A tanács mentalitását feltehetően az is befolyásolta, hogy tagjainak túlnyomó többsége nemesi címmel rendelkezett; a választott polgárok viszont — amint erről is volt szó korábban — foglalkozásuk következtében állandó jellegű kapcsolatban álltak a városlakók valamennyi rétegével, és ezen rétegek politikai célkitűzéseinek amiatt a taktikai meggondolás miatt is szószólói lettek, mert hatalmi aspirációikhoz így a kellő társadalmi, valamint erkölcsi alapot is meg tudták teremteni. A választott polgárság politikai arculatának formálódásához ugyanakkor az is hozzájárult — amint erre Spira György mutat rá —, hogy a liberális nemesi politikusok által célul kitűzütt gazdasági fejlődés — bár kétség kívül eltérő mértékben — mind a kereskedők, mind az iparosok számára jelentős előnyökkel kecsegtetett.43 A választott községnek viszont attól, hogy a liberális eszmék gyakorlati megvalósulása hatalmát megingatná, vagy akár korlátozná, annál kevésbé kellett félnie, mivel a politikai jogokat a város összlakosságához viszonyítva ugyancsak csekély létszámú polgárokra kívánta csupán kiterjeszteni, s ezzel a feudális kereteken a maga részéről sem lépett túl. A magisztrátus „az egyre szabadelvűbbé váló közhangulat hatása alól” feltételezésünk szerint a választott községhez hasonlóan szintén taktikai okok miatt nem vonta ki magát, és ezzel a nagyobb veszélyekkel fenyegető konfrontációt sikerült elkerülnie, ugyanakkor a választott község állandóan gyarapodó politikai térnyerése ellenére is a hatalmat a polgári forradalom győzelméig szilárdan kézben tudta tartani.

Az egyértelmű válasz megfogalmazásához a fentiekben vázolt problémákkal kapcsolatban természetesen további kutatásokat kell még eszközölni; elsősorban is a város irányításában részt vevő testületek tagságának társadalmi megoszlására vonatkozó beható vizsgálatot lenne szükséges elvégezni, folytatni kellene továbbá a Szeged politikai és társadalmi életében jelentősebb szerepet betöltött személyek közéleti portréinak megrajzolását, s célszerű volna a város küldötteinek Csongrád megye közgyűlésein való tevékenységét is vizsgálat tárgyává tenni.

42 Czimer 23., 37. illetve uo. 25., 54. sk.

43 Spira 16. sk.

129