Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

nézeteit vallották ... az egyre szabadelvűbbé váló közhangulat hatása alól” ők sem vonhatták ki magukat.38

Valamivel összetettebb, de ellentmondásosabb az a kép, amelyet a Szeged története második kötetének szerzői adnak a problémával kapcsolatban. Az 1839. és az 1843. évi követutasítások ismertetése után arról olvashatunk, hogy a haladó társadalmi törekvések a városvezetésben koránt:em találnak olyan egyöntetű támogatásra, amint arra a követutasítások alapján következtetni lehetne. Kicsinyesség, szűklátókörűség és provincializmus észlelhető „időnként” a városi politikában, s a reformok támogatása csak a városvezetés ellenállásának legyűrésével érhető el; majd arról is szó esik, hogy az „újabb korszakváltás küszöbén az extenzív fejlődés haszonélvezői hallani sem akarnak a városi politika irányváltozásáról”. Ugyanakkor az 1839. évi követutasítás értékelésével kapcsolatosan arról is tudomást szerezhetünk, hogy a városon belül a merkantil tőke felhalmozódásának eredményeképpen bekövetkezett gazdasági fellendülés teszi érthetővé, hogy ez a követutasítás már akkor, „amikor még a fiatal ügyvédek társadalmi mozgalma ki sem bontakozott, radikálizmusával a haladó megyéket is meghaladja”.39 Később a reformkori politikai mozgás szegedi kezdeteivel kapcsolatban Ruszoly nyomán ugyancsak arról értesülünk, hogy ez a folyamat az országos reformmozgalommal nagyjából egyidőben bontakozott ki, illetve arról is, hogy a „változás iránti igény zászlóvivői érthetően az értelmiség köréből rekrutálód- tak”. A továbbiakban a szerző arról ír, hogy „Szeged szabad királyi város polgársága ... kiváltságaira féltékenyen elzárkózott privilégiumai mögé”, ám az ifjúság nézeteinek terjedése megtette a maga hatását, s azok „lassanként visszhangra találtak a választott község ülésein is”. A választott község márcsak nagyobb létszámánál fogva is érzékenyebben reagált a polgárság, illetve a lakosság egészének törekvéseire, tér vissza a már ismert gondolat; majd a választott község 1832. évi, az országgyűlési követek választásában való közreműködést célzó kísérletét ismerteti a szerző. Ezután arról tudósít, hogy „az országgyűlési képviselet kiszélesítésével egyidejűleg a változatlan szervezetű városvezetésben is mutatkozott némi megújulás”, végül gondolatmenetének lezárásaként már szószerint idézi Ruszoly véleményét a tanács politikai arculatáról, illetve viszonyulásáról a liberalizálódó közhangulathoz.40

Ez az utóbbi gondolatmenet nemcsak önmagában tartalmaz nyilvánvaló — így többek között az időrendet is érintő — ellentmondásokat, de annak a korábban olvasható megállapításnak is ellentmond, amely a 40-es évek második felében a városvezetésben bekövetkezett konzervatív fordulatról tudósít.41 Ez a fordulat kétségtelen; ám ellentmondással itt is találkozunk, hiszen a konzervatív elemek térnyerése — mint erre később még röviden visszatérünk — az országos politika szemszögéből is jelentős, a liberális erőket támogató követutasítások szellemét egyáltalán nem befolyásolta.... Ugyanakkor a tanács és a választott község közti küzdelem, amelynek tétje lényegében a várospolitika meghatározása, a 40-es évek végéig újra és újra kiéleződik; ám a hatalmi struktúrában lényeges változás nem következik be, annak ellenére sem, hogy az electa communitás a várospolitika mindtöbb területén kivívja magának az érdemi beleszólás lehetőségét.

A válasz tehát semmiképp sem könnyű, a leegyszerűsítések és ellentmondások is nyilvánvalóan ebből fakadnak, s a rendelkezésre álló források alapján — úgy tűnik — a probléma megnyugtató tisztázásáról egyelőre le kell mondanunk. Nyilvánvalóan több tényezős folyamattal állunk szemben, amelyben olyan jellegű okok is közre38 Ruszoly 1982. 4. skk. Vö.: Ruszoly 1984. 7.

39 Szeged története II. 512. sk.

40 Uo. II. 721. skk., 730.

41 Uo. II. 513.

128