Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

és kívánatok V. osztályának 74. pontjaként felvett javaslata is, amelyben törvénnyel kívánta a városokban élő nemeseket a városlakóktól megkívánt valamennyi kötelezettség viselésére rászorítani,25 vagy az a Eártfa városával közösen előterjesztett indítványa, amellyel a városokban lakó nemeseknek legalább a városi birtokaikkal kapcsolatos ügyekben, a nem nemesi származású kamarai és más királyi hivatalokban alkalmazott tisztviselőknek és szolgáknak pedig mind személyi, mind vagyoni ügyeikben a városi hatóság illetékességébe történő rendelését sürgette.26 Helyi jellegű, de lényegét tekintve ezen utóbbi indítvánnyal azonos tartalmú az a kívánság, amelyben a nemesi származású „Mester-Legények”, s főként a mészárosok által elkövetett legkülönfélébb „kicsapongások” esetén a szükséges eljárás lefolytatására és a büntetés kiszabására kérte a városi hatóságot felhatalmazni.27

A városi autonómia jelentős szélesítését célozta az az indítvány, amely azt kívánta törvénybe foglaltatni, hogy — szemben az eddigi gyakorlattal, amely ezt az összeget 50 forintban állapította meg — a városok kapjanak felhatalmazást arra, hogy az 1000 forintnyi összeget meg nem haladó kifizetéseket a Kamara engedélye nélkül is eszközölhessék28; s a városok autonómiájának növelésére irányult — igaz, többszörös áttéttel—, az a kívánalom is, amely „Szeged Vároía régi Jussainak és Szabadságainak” nem csupán megerősítését, de — ha arra bármiféle alkalom adódnék az országgyűlés folyamán — kiterjesztését is proponálta.29

Nyilvánvaló: ez utóbbi kívánság inkább csak a figyelemfelkeltést szolgálta; az a javaslat, amely formailag ugyancsak feudális jellegű köntösben jelenik meg, a polgári jogegyenlőség éppen nem feudális eszméje jegyében követelte — csakúgy, mint a juridicai operatumra adott, fentebb ismertetett vélemény — a városi polgárság tagjai számára a hivatalok elnyerésének lehetőségét; ezen kívül pedig a megyék politikai életében való hathatósabb résztvétel biztosítását, s végül a negyedik rend tagjainak az addiginál nagyobb fokú össztársadalmi megbecsülését is.30

25 Iratok II. 299. sk.

26 Uo. II. 295. sk.

27 Uo. II. 298.,1. még: KLÖM II. 485. sk. Azt a jogot egyébként, hogy ha az említett személyek valamilyen bűntettet követnének el, ugyancsak a városi hatóság járjon el ellenük, az indítvány készítői meg sem kísérlik kérelmezni.

28 Iratok II. 299. Vö.: Reizner 1884. 45., Reizner 1899—1900II. 41. sk., III. 76., Szeged története II. 523. sk. A Kamarával kapcsolatban egyébként több indítvány megtételére is sor került; így az előleges sérelmek és kívánatok között a rendek részben a kamarai hivatalnokok sókihágási ügyekben gyakorolt bíráskodási jogának eltörlését, részben a magyar kamarának az udvari kamarától való teljes függetlenítését javasolták (VII., illetve X. pont; Iratok I. 21. sk., illetve uo. I. 22. sk.; a VII. pontban foglalt kívánsághoz ld. még: uo. II. 77. skk.). A Kamara függetlenségére vonatkozó javaslatukat a rendek a „közönséges” sérelmek és kívánatok között megismételték (uo. II. 90. sk.), s ugyanott Zágráb és Pozsega megyék, továbbá Zágráb és Károlyváros szabad királyi városok a sókihágási ügyekben való bíráskodási jognak a megyei törvényszékekre való ruházását kérelmezték (uo. II. 194. skk.) A későbbiek során törvényjavaslat is készült a Kamara „Igazgató Széki utón... gyakoroltatott” bíráskodási jogának felszámolása érdekében (uo. II. 360., vö.: KLÖM II. 651., 656. sk. L. még ehhez Hódy és Gerencsér 1834. február 16-i jelentését is: CsmL Tanácsi iratok 1834: 479), a kérdés törvényes rendezése azonban ezen az országgyűlésen nem történt meg.

29 Iratok II. 302.

30 Uo. II. 298. sk. Lényegében hasonló törekvés fogalmazódott meg a szegedi követeknek adott azon utasításban is, amely — amint erői az 1835. december 13-i jelentésükből értesülünk— „a Királyi Városi Elöljáróság, s Tisztviselői Czimzetének idomtalan és kor szellem elleni formája” megvá- toztatását tűzte ki célul. Erre vonatkozóan azonban más városi követek is kaptak küldőiktől utasítást, s a problémát elő is terjesztették; de a rendek úgy határoztak, hogy a kérdés külön tárgyalása nem indokolt, s azt a városok igazgatásáról szóló javaslat részeként kell megoldani. Hódyék a hasonló utasítással rendelkező követtársaikkal megállapodtak abban, hogy nem erőltetik a tárgyalást, hiszen az országgyűlés hamarosan befejeződik, és számos „sürgetőbb... sok féle Tárgyak” vannak még hátra; s eme nem túlzottan jelentős probléma erőltetésével csak indokolt ellenszenvet váltanának ki. Elhatározásukhoz természetesen a tanács jóváhagyását kérték, s ezt hallgatólagosan meg is kapták. (CsmL. Tanácsi iratok 1835: 3723.; vö.: uo. Tanácsi jkv. 1835: 3723.)

125