Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

zetben vezessék be a magyar nyelv oktatását, s állítsanak fel elegendő számban olyan tanítóképző intézeteket, amelyeknek feladata a tanítóknak a magyar nyelv oktatására való felkészítése. Az ötödik pontban azt a kívánságot terjesztették elő, hogy a hivatalos nyelv a társországokban is a magyar legyen, a hatodikban pedig azt, hogy a Magyarországon kiadott pénzérmék „Magyar jelekkel és körül írásokkal” készüljenek, hogy a középületek „Magyar Czimekkel és Felírásokkal ékesítessenek”, a magyar tulajdonban lévő hajókon a magyar címer szerepeljen, a magyar felségjelek a katonaságnál is kerüljenek alkalmazásra, s valamennyi hivatalos intézmény által „az Ország Czimere és pecsétje használtasson”, és legvégül, hogy a névmagyarosítást lehetővé kell tenni, illetve azt minden eszközzel szorgalmazni is kell. Ezekhez a javaslatokhoz Győr megye azzal a külön kívánsággal járult, hogy a magyar nyelvet valamennyi felekezetnél liturgikus nyelvvé is meg kell tenni; Veszprém megye azzal, hogy „mivel a Királyi Városoknál leginkább talál a Nemzetnek számos áldozatokkal eszközleni kívánt Magyar Nyelv terjedése ellenkezést, egy bizonyos Országosan elhatározandó idő múlva senki polgári igazokat a Sz. Kir. Városokban a Magyar Nyelv tudása nélkül ne nyerhessen”; Szeged város pedig azzal, hogy „kebelébe az egész Hazára kiterjedő úgy nevezett Magyar praeparandia, vagy is Tanítókat a Magyar Nyelv tanítására képező Intézet állítasson”.23

S3 Iratok II. 66. skk.; vő.: KLÖM IV. 288. skk. A nyelvkérdés — mint utaltunk rá — más vonatkozásokban is felmerült az országgyűlésen; így szerepelt az előleges sérelmek és kívánatok között; szóba került továbbá az 1832. december 19-i országos ülésen annak következtében, hogy — jóllehet már az előző országgyűlésen határozat született arra vonatkozóan, hogy a rendek és főrendek közötti üzenetváltások magyar nyelven készülnek a továbbiakban — a rendek nevében Németh György kanonok, az esztergomi főkáptalan követe a főrendeket latin nyelvű beszéddel üdvözölte. Az 1835. november 6-i kerületi ülésen azután Sopron megye követei az ún. excerpták sorában javasolták, hogy az országgyűlés alkosson egy olyan törvényt, amelynek értelmében a nemesség 1 millió forintot ajánlana fel a nyelvterjesztés érdekében tanítóképzők alapítására.

Az előleges sérelmek orvoslását a rendeknek nem sikerült elérniök. Az 1832. december 19-i ülésen történtek következtében ugyanakkor — némi vita után — olyan értelmű határozat született, hogy az országgyűlési napló az addigi gyakorlattól eltérően kizárólag magyar nyelven készüljön, felszólították továbbá a főrendeket, hogy a rendeknek adandó üzeneteiket magyar nyelven fogalmazzák meg, s kimondták, hogy feliratot terjesztenek az uralkodóhoz, amelyben azt kérik, hogy a törvények hivatalos nyelve a jövőben kizárólag a magyar legyen. A főrendek az 1833. január 21 -i ülésükön hozzájárultak ahhoz, hogy válaszüzeneteik magyar nyelven készüljenek; az uralkodóhoz küldendő felirat felterjesztését azonban meg akarták akadályozni, s végül csak hosszas huzavona után egyeztek bele annak elküldésébe.

A válasszal az uralkodó is hosszú időn keresztül késlekedett, ezért az 1834. szeptember 2-i kerületi ülésen Kölcsey azt indítványozta, hogy az úrbéri tárgyban keletkezett 1834. augusztus 28-án kelt leiratra adandó válaszfelirat bevezetésében újítsák meg a törvények nyelvére vonatkozó kérelmet. Ez meg is történt, erre a feliratra az uralkodó 1835. október 5-én válaszolt, s csupán ahhoz járult hozzá, hogy a törvények kétnyelvűek legyenek, kétes esetekben azonban a latin nyelvű szövegváltozatot kellett érvényesnek tartani. A rendek és a főrendek között lezajlott újabb hosszú vita után végül is a nádor vállalta, hogy közbenjár az udvarnál a rendek kívánsága érdekében; s annyit sikerült is elérnie, hogy az uralkodó 1836. április 26-án beleegyezését adta, hogy kétes esetekben a magyar nyelvű szöveg legyen a mérvadó. Végül a kancellária illetékes tisztviselőivel való nem kevés alkudozás után sikerült a rendeknek azt is kiharcolni, hogy a vonatkozó törvénycikk kimondja: a törvények magyar nyelvű változata nemcsak „elhatározó”, de eredetinek is azt kell tekinteni (1836. évi 6. te.).

Az 1835. november 6-án előterjesztett Sopron megyei indítványt — mivel a követek a kellő felhatalmazással az anyagiak vállalására nem rendelkeztek — csak az 1836. márciusi kerületi ülések egyikén vették tárgyalásba Bezerédj István javaslatára, s ekkor bizottmány kiküldését határozták el az üggyel való foglalkozásra; majd a szükséges intézkedések megtételével azt az országgyűlési választmányt bízták meg, amelynek a Ludoviceumban alkalmazandó tanítási és nevelési rendszer kidolgozása volt a feladata, s amely választmánynak a magyar nyelv elemi iskolákban történő oktatására vonatkozó elveket is ki kellett munkálnia. Az ügyben keletkezett 1836. április 30-i királyi resolutío a rendek ezen kívánságát ugyancsak elutasította, s a tanítóképzők alapítását az uralkodó feladatának minősítette.

Veszprém megye szabad királyi városokkal kapcsolatos javaslatának részletes tárgyalása az

123