Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

A SZEGEDI KÖVETEK ORSZÁGGYŰLÉSI PROGRAMJA

Arra vonatkozóan, hogy a követek ezt a véleményt ebben a „nyers” formában kapták-e meg, vagy a többi operátumról készült észrevétel felhasználásával esetleg egységes programot dolgoztak ki számukra, megintcsak nem állnak adatok rendelkezésünkre; az viszont tény — mint már utaltunk rá —, hogy Hódy és Gerencsér mindvégig ezen vélemény szellemében jártak el, s a konkrét esetekben annak „betűjéhez” is híven ragaszkodtak. Ám az a program, amellyel ó'k az országgyűlésen felléptek, a regnicoláris operátumokban foglaltakon jó néhány vonatkozásban túl is mutatott, s ha tartalmazott is némely esetben egyfelől csupán helyi jelentő';égű, másfelől többé- kevésbé feudális jellegű követeléseket, egészében tekintve országos vonatkozású és a polgári fejlődést igénylő kívánalmakat fogalmazott meg.

Ezeket a javaslatokat Szeged város küldöttei a sérelmek és kívánatok sorában nyújtották be; közülük némelyeket önállóan, némelyeket pedig más törényhatóságok indítványához kapcsolódva terjesztették elő.22

Az egyik leajelentősebb, s az országgyűlésen minduntalan felmerülő kérdés a magyar nyelv ügye volt. Ezzel kapcsolatban Fejér, Tolna, Somogy, Hont, Pest, Komárom, Nógrád, Győr, Veszprém, Trencsén, Turóc, Szabolcs, Gömör, Arad, Borsod, Békés, Zemplén, Bereg, Csanád, Ugocsa, Krassó, valamint Torontál megyék mellett Szeged városa nyújtotta be azt a meglehetősen terjedelmes javaslatot, amelyben „az 1830-ik 8-ik Törvény Czikkely tökélletes sikerítésén túl” először is azt követelték, hoay a jövőben a törvények magyar és latin nyelven adassanak ki, hogy mindkét szövegváltozat kötelező erővel és hitelességgel bírjon, s hogy a régebbi, még érvényben lévő törvényeket összegyűjtve, azokat hiteles magyar fordításban jelentessék meg. Következő pontként azt a követelést fogalmazták meg, hogy a közigazgatás és törvénykezés nyelve — a kamarai ügyintézést is beleértve — kizárólag a magyar legyen, s ehhez hozzátették: a magyar nyelv a katonaságnál is legyen kötelező; az anyakönyveket pedig valamennyi felekezet tartozzék a jövőben kizárólag magyar nyelven vezetni. Harmadik pontként azt a kívánságot terjesztették elő, hogy a Tudományos Akadémia legfőbb feladatául a magyar nyelv mindenoldalú kiművelését kell kitűzni; negyedikként pedig azt, hogy a magyar nyelv oktatását „minden haladék nélkül” az elemi szintű iskolákban kötelező erővel be kell vezetni, a gimnáziumok alsó osztályaiban pedig az oktatás nyelvéül elsősorban a magyart kell megtenni, és nemcsak a szűkebb értelemben vett Magyarországon, de a társországokban is. Lelkésznek, tanítónak és tanárnak csak azok legyenek alkalmazhatók, akik magyar nyelvismeretüket megfelelően igazolták. Az aradi román tanító- és papnevelő inté22 A sérelmek és kívánatok kérdésével Szegeden — amint ez a tanács 1835. június 30-i ülésének vonatkozó határozatából kiderül — Szluha Ferenc tanácsnok vezetésével külön bizottság foglalkozott. (Erre vonatkozóan 1.: CsmL Tanácsi jkv. 1835: 1903.) A sérelmek benyújtása Szeged város részéről 1833. szeptember 12-én történt meg; ezzel kapcsolatban 1. Hódy Imre 1834. április 27-i jelentését, illetve ezen jelentés mellékletét (CsmL Tanácsi iratok 1834: 1506 ). — Az országgyűlés a sérelmek és kívánatok összeszedésére, valamint véleményezésére Eötvös Ignác báró főpohárnokmester elnöklete alatt tevékenykedő „elegyes” (tehát mind a két tábla tagjaiból álló) bizottságot 1833. április 12-én küldte ki (Jegyzőkönyv I. 367. skk., KLÖM I. 296.). A bizottság 1834. március 15-ére készült el munkájával, amelyet a főrendi tábla és az alsótábla együttes ülése elé terjesztett (Jegyzőkönyv VI. 101KLÖM II. 733., vö.: Iratok II. 57. skk.) — A bizottság munkálatát ezután a kerületi üléseken vették tárgyalás alá; s észrevételeinek egy részét a rendek minden további nélkül elfogadták, másokat viszont a bizottsági véleménytől eltérően vagy további tárgyalásra utasítottak, vagy esetleg levették a napirendről stb. (Iratok IV. 247. skk.) Az egyes Szeged városi kívánatokkal kapcsolatos bizottsági és kerületi véleményekre, illetve ezen kívánatok további „sorsára” a későbbiekben még visszatérünk. (Ez utóbbira vonatkozóan I. még Hódy és Gerencsér 1835. március 22-i és augusztus 16-i jelentéseit: CsmL Tanácsi iratok 1835: 997, 1835: 2483.)

122