Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése Csongrád megyében (1957–1961)
22%-át, átlagban egy gép 271 kh-at. A gépivontatású aratógépek 63 300kh-at, a lóvontatásúak pedig 25 000 kh-at vágtak le. Kézierővel már csak a kalászosok 22%-át, 37 900 kh-at arattak le, ugyanannyit, mint az arató-cséplőgépek. Megkezdődött a kukorica betakarításának gépesítése is. A tsz-ekben a 9444 kh silókukorica levágását 77 db silókombájn végezte el. Az arató-cséplőgépek száma öt év alatt kétszeresére emelkedett. A pótkocsi, mint legfontosabb szállítóeszköz mellett megjelentek a tehergépkocsik is a mezőgazdaságban. A kukorica betakarításának a gépesítése azonban éppen csak elkezdődött. A megyében évente mintegy 100 db nehéz univerzál traktort szereztek be. A középnehéz 30 LE traktorokból évi 60—70 db-ot, a 18—20 LE könnyű univerzál traktorokból pedig 70—80 db-ot. A nagyüzemek a gyümölcs és szőlőtelepítések előkészítéséhez mintegy 70 db lánctalpas traktort vásároltak. 6. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének értékelése Csongrád megyében a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése, csakúgy mint az egész országban három év alatt, 1959 decemberétől, 1961 márciusáig fokozatosan valósult meg. A meglevő tsz-ek az ellenforradalom után viszonylag megerősödtek, gazdálkodásuk színvonala emelkedett. Megnövekedett a tsz tagság jövedelme is. A mezőgazdasági termelésben jelentősen javult az anyagi érdekeltség, mely változást idézett elő a parasztság politikai hangulatában is. Az átszervezés időszakában a megalakuló tsz-ek jelentős állami hitelt kaptak a nagyüzemi gazdaság feltételeinek kialakításához, melyet elsősorban építkezésre használtak fel, kisebb részéből gépeket vásároltak. A tsz-be lépő parasztok a bevitt állatállomány és eszközök árát rendes piaci áron megkapták. Ennek ellenére az állatállomány nagyrészét visszatartották a háztáji gazdaságokban. A tsz-ek a bevitt föld után földjáradékot fizettek. A munkából kiöregedett belépő idős parasztoknak öregségi járulékot biztosítottak. Az összes szántóterület több mint 60%-a került a tsz-ek kzelésébe, 10%-a pedig a tagok háztáji gazdaságaiba. Az állami gazdaságokkal és tszcs-okkal együtt a szocialista szektor elérte a földterület 90%-át. Az átszervezés ideje alatt, elsősorbab a kötelező vetéskényszer feloldása után, csökkent a kenyérgabona vetésterülete. Növekedett azonban a takarmánygabona és szálastakarmányok vetésterülete. Visszaesett, elsősorban a nagyüzemben, a sok kézi munkaerőt igénylő növények termelése, mint a kukoricáé. Ugyanakkor a kis és háztáji gazdaságokban emelkedett a kapásnövények termelésének aránya. A parasztság a kis és háztáji gazdaságaiban az állattenyésztés intenzív fejlesztésébe kezdett, a nagyüzemi takarmánytermelésre és saját gazdaságaira támaszkodva. Az átszervezés idején a vetésterület lényegében nem csökkent. A műtrágya felhasználás több mint kétszeresére emelkedett. A megfontolt gazdaságpolitika hatására sikerült megőrizni a kalászosok termésátlagának színvonalát, a kapásnövényeknél azonban általánosan csökkent. A terméseredmények alakulása azonban továbbra is jelentős mértékben függött az időjárástól. Az állatállomány az átszervezés idején minden téren fejlődött. A tsz-ek jelentős erőfeszítéseket tettek a nagyüzemi állattenyésztés fejlesztése céljából. Az állam hitellel és tenyészállatok juttatásával segítette a gazdaságokat. A nagyüzemekben elsősorban a juh és szarvasmarha tenyésztése fejlődött. A háztáji és kisegítő gazdaságok pedig fokozatosan a baromfi és sertés tartására rendezkedtek be. A ló állománya mind a háztáji, mind a nagyüzemi gazdaságokban rohamosan csökkent. 258
