Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése Csongrád megyében (1957–1961)
Ebben az évben a búzaterület 14%-át vetették be magas hozamú, intenzív művelést kívánó fajtákkal, 5200 kh-at olasz, 9000 kh-at pedig szovjet fajtákkal. Az állami gazdaságok már a vetésterület 54%-án, a tsz-ek pedig 11%-án termeltek magas hozamú búzafajtát. A kukorica vetésterületének 30%-án, 44 500 kh-on vetettek ezenkívül hibrid kukoricát. A cukorrépa vetésterülete majdnem teljes egészében a tsz-ekre esett, 12 048 kh a 12 281 kh-ból. Az 5464 kh napraforgóból a tsz-ek 4484 kh-at termeltek, melynek a betakarítása a gépek hiányában gondokat okozott. A 122 773 kh kukoricavetésből már viszont csak alig több mint 40%-ot, 50 761 kh-at gondoztak a tsz-ekben. A kézi munkaerő hiánya miatt a tsz-ek csökkentették a kukorica és a kapásnövények vetésterületét. A kukorica nagyobb részét a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban termelték. A kalászosok vetésterületében a 94 000 kh búza mellett, változatlanul jelentős helyet foglalt el a 30 000 kh rozs és 32 000 kh őszi árpa. A rozs és őszi árpa együtt a búza vetésterületének 2/3-át tette ki. A tsz-ek szívesebben foglalkoztak az olyan növények termesztésével, melyek munkálatainak és betakarításának gépesítését már megoldották. Nehezen kötöttek termelési szerződést az olyan növények termesztésére, mint a napraforgó és a dohány, melyeknek munkálatait még nem gépesítették. Emiatt csökkent a kukorica, burgonya és zöldségfélék vetésterületének mennyisége a tsz-ekben. A megye zöldségvetésterülete 1957—1960 között több mint 10%-kal, 3500 kh-dal csökkent és csak 1961-ben kezdett el növekedni. Az összes vetésterület, a szocialista átszervezés időszakában, 1959-ben érte el a legnagyobb kiterjedését. A vetésterület 1960-ban kismértékben, 1961-ben pedig nagyobb mértékben csökkent. A vetetlen terület aránya 1961-ben is csak az összes szántóterület 2%-a körül alakult, mintegy 10 000 kh-at jelentett. Ez az 1958-as évi vetetlen terület 2/3-át tette ki, bár az előző kettő évhez viszonyítva növekedett, ami kétségtelenül a szocialista átszervezés hatására következett be. A vetésterület csökkenése 1961-re, mely 18 000 kh-at jelentett, a művelés alól kivett területek növekedésének a következménye volt. A kenyérgabona vetésterülete viszont 1957-től folyamatosan csökkent, 1961-ben 40 000 kh-dal, azaz 23 %-kal volt kevesebb. Ez az összes vetésterület 27 %-át tette ki, a kötelező vetésterv idején előírt 38%-kal szemben. A gabonafelvásárlás viszont nem csökkent olyan arányban, mint a vetésterület. A takarmánygabona vetésterülete, ellentétben a kenyérgabonáéval, növekedett mintegy V4-ével, 12 000 kh-dal. Ez a változás az állattenyésztés megnövekedett szerepét mutatta a mezőgazdaságban. Ennek ellentmondani látszik a kukorica vetésterületének csökkenése 10 000 kh-dal, 7%-kal. A csökkenés azonban a tsz-ek közös vetésterületére esett, melynek oka az volt, hogy nem rendelkeztek elég munkaerővel a kapásművelés elvégzéséhez. A háztáji és kisgazdaságokban azonban, ahol megfelelő kézi munkaerő állt rendelkezésre, növekedett a kukorica vetésterülete. A kukorica 58 %-át a háztáji és kisegítő gazdaságokban termelték meg. A hatóságok elképzelése, hogy a tsz-ek adják a vetésterület 2/3-át, a háztáji és kisegítő gazdaságok pedig az 1/3-át, nem következett be. Ugyanakkor a tervezett 31-32 %-kal szemben a kukorica az összes vetésterületnek csak 28 %-át adta. A vetésterület csökkenése elsősorban a kukoricatermesztés gépesítésének megoldatlansága miatt következett be. A tsz-ekben ezt a csökkenést részben ellensúlyozta a takarmánygabona vetésterületének növekedése. Ugyancsak a fejlődő állattenyésztés szükségleteinek kielégítését szolgálta a tsz-ekben a szálas- és zöldtakarmányok vetésterületének jelentős növekedése, melyek betakarításának a gépesítése már ebben az időben is megoldott volt. 246
