Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
hogy a PB mezőgazdasági osztályvezetője elhanyagolta a város parasztságának 90%-át tevő egyénileg dolgozó parasztokat és csak a tszcs-vel foglalkozott. Baloldali hiba volt, hogy Várostanyán a párttitkár is részt vett a gazdagparasztok likvidálásában. A bíróságok a dolgozó parasztokra gyakorta szigorúbb büntetést szabtak, mint a gazdagparasztokra.199 A Szegeden 1950-ig funkcióban levő vezetőkre — még a fiatalokra is — az önálló véleményalkotás, a helyi viszonyok elemzése, a jó értelemben vett élenjárásra való törekvés volt a jellemző és az, hogy az elkövetett hibákat feltárták, a kijavításukra törekedtek. A meggyőzés és nem az utasítás volt munkájuk fő módszere, noha tudatában voltak a hatalom jelentőségének is. Ezzel szemben az 1950. május 28-i pártkonferencia beszámolója egészében véve tele volt ellentmondásokkal, nagyon alacsony színvonalon mozgott. A valóságban és egyedi esetekben elkövetett önkényességből fakadó hibák sommás elmarasztalása a parasztkérdésben, az egyházzal, Jugoszláviával kapcsolatban szektás álláspont, az önkritika — ebből következően — formálisan kezelése jellemezte. A konferencia határozatai is hasonló szelleműek és már egyáltalán nem látszik bennük önálló elemzésre törekvés, csupán a központi utasítások szolgai, sokszor durván túlhangsúlyozott végrehajtására való készség kifejezői.200 Lényegesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy 1950-ig Szegeden a falusi politikában, amint azt a helyi agrárátalakulással foglalkozó tanulmány bizonyította,201 a gazdaságpolitikában, a 3 éves terv szegedi célkitűzéseinek megvalósításában (amelyek elsősorban üzembővítésre, korszerűsítésre és a Szegedi Textilművek építésére, a közlekedés bővítésére, a híd újjáépítésére, villamosítás fejlesztésére, mezőgazdaság modernizálására irányultak) alapvetően helyesen tevékenykedtek.202 Nagy gondot fordítottak arra, hogy az egyetemre, a főiskolára, a középiskolákba nagyszámú munkás-paraszt gyereket küldjenek, ennek érdekében nagyarányú agi- tációt folytattak. Az üzemekből nagy számban emeltek ki kádereket fontos állami, társadalmi funkcióba. Törődtek azzal is, hogy a kádereket iskolára küldjék: pártiskolára, tömegszervezeti iskolára,203 hogy megértsék, megtanulják mit, hogyan kell végezniük. A szakszervezetekkel és más tömegszervezetekkel való foglalkozás terén is —- nem volt ugyan hibamentes a városi pártvezetés tevékenysége — voltak ugyan hiányosságok, de ezek túlnyomórészt objektív okokból eredtek, és ha voltak is elkerülhető hibák, ezek inkább a sokféle kampányból eredő nagy lendülettel, a sok változással, az új emberek funkcióba emelésével, a tájékozatlansággal — esetenként tudatlansággal —, a túlteljesítésre való törekvéssel, a túlzott központosítással, nem pedig tudatos torzítással függtek össze. A politikai vezetés legfőbb jellemzője Szegeden 1950-ig a nagy feladatokhoz való felnövésre törekvés volt, ennek érdekében éjt nappallá téve tanultak, dolgoztak, járták az üzemeket, a hivatalokat, az alapszervezeteket, a tömegszervezeteket, a szaporodó helyi pártbizottságokat. Kétségtelenül merészen politizáltak. így azután jelentéseik is inkább tükrözték a valóságot. 1949. december 31-én a hangulatot az üzemekben javulónak jellemezte ifj. Komócsin 199 Uo. 200 Uo. 201 Belényi Gyula: A termelőszövetkezeti mozgalom első kísérlete Szegeden és vidékén (1948—1953). Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944—1962), Akadémiai Kiadó, 1979. 155—168. p. 202 Lásd részletesen Fehér I.: id. mű 44—48. p. 203 A Szegedi Hírlap, 1949. március 3. 3. p. Az egyhónapos DÉFOSZ iskoláról számoltak be, ahol a parasztkádereket képezték, 1950 júliusban egyhónapos pártiskola volt egyetemi hallgatók részére, akik a következő tanévtől politikai-ideológiai szeminárium vezetők lettek. Néhányan közülük most a SZOTE, ill. a JATE professzorai. 219
