Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között

SZDP helyi szervezetének belső bomlását, a baloldaliak erejét átütőnek ítélték. Zöld Sándor 1947. november 17-én az MKP nagyszegedi összaktíváján kijelentette: „az SZDP belső válsága kétségtelenné vált”.18 A kettős ellentétes hatás még az egységet igazán akarók körében is ingadozást váltott ki, ami ellentétes lépésekre is késztette őket. Papdi György titkár az SZDP központ intézkedésétől tette függővé a továbblépést. A szegedi vezetők körében tehát egyre inkább a kivárás, az önállót- lanság lett úrrá, sőt a Pfeiffer-párt ellen kibocsátott röpirat aláírásának megtagadásával még önnön korábbi álláspontjukhoz képest is visszaléptek. Pedig a Pfeiffer-párt mandátumának megsemmisítése éppen Szegeden volt nagyon fontos.

A munkásegység ügyét az 1947-es választásokat követően is a szakszervezetek vitték előre. A Szaktanács és a szakmai szakszervezetek sürgették az új kormány mielőbbi megalakítását és támogatták az MKP kormányprogram-javaslatát.19 A szakszervezeti napokon, üzemi értekezleteken követelték a Pfeiffer-párt feloszlatását. Ennek érdekében munkásküldöttséget is szerveztek.20 Az MKP Szervező Bizottsága 1947. október 7-i ülésén kimondta: „Ha valahol döntő változásokra lesz szükség, az kétségtelen a szakszervezeti mozgalom lesz.” Az MKP Politikai Bizottsága október 9-én határozatot hozott a párt tömegszervezeti munkájának felülvizsgálatóról arról, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a szakszervezeti mozgalomra, a párt tömegbefolyásának növelésére. A korábbiaknál erőteljesebben kell törekedni a szakszervezeti mozgalom önálló profiljának kialakítására. A mozgalomnak sokkal határozottabban kell törekednie a szorosabb értelemben vett érdekvédelmi funkciók ellátására. Nem lehet az erőket csak a munkáspártok gazdaságpolitikájának feltétel nélküli támogatásából adódó ún. „népszerűtlen feladatok” (normarendezés) —- végrehajtására korlátozni.21

Az MKP Politikai Bizottságának határozata alapján az MKP helyi szervezetei is megvizsgálták a szakszervezetekben végzett munkájukat, kidolgozták a helyileg leginkább célravezető módszereket, feltárták a továbblépéshez szükséges lehetőségeket. Minthogy a szegedi szakszervezetekben továbbra is döntő befolyása volt az MKP-nek és eddig is a szervezett dolgozók szűkebb értelemben vett érdekvédelme mellett a szakszervezetek mindig készen álltak és képesek is voltak a hatalmat közvetlenül befolyásoló kérdésekre koncentrálni, erőiket a koalíciós harc vonalain tömöríteni. Most is ezen fáradoztak. Erre mozgósították összes aktívájukat, elsősorban a SZIT-ben tevékenykedő fiatalokat.

A SZÍT vidéki szervezőjének 1947. október 27-i jelentésében új csoportok szervezéséről, a vidéki üzemek fiataljainak jó szelleméről, áldozatvállalásáról olvashatunk és arról is, hogy 1946 márciusa — a SZÍT kongresszusa — óta a vidéki csoportok száma meghatszorozódott.22

A pártegyesülés szegedi ideológiai-szervezeti előkészítésében jelentős állomás volt a szakszervezeti iskolát végzettek szövetsége (SZÍVSZ) Munkásegység Klubjának 1947. november 27-i megalakulása és a munkásegységről rendezett vitái.23 Az egyesülést előkészítendő került sor 1947. november 30-án területi szakszervezeti konferencia megrendezésére a kommunista szakszervezeti funkcionáriusok (üb tagok, bizalmiak, üzemi pártvezetők) részvételével (Szeged, Békés, Csongrád-Csanád,

18 Uo. 79. p.

19 Jakab S.: Id. mű 55. p.

20 SZT jelentés a XVII. kongresszusnak, 51. p.

21 Habuda: Id. mű 216—217. p.

22 A SZÍT kötet 195—197. p.

23 Fábián: Id. tanulmány 81. p.

191