Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Pál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember–1945 április)

A leghátborzongtatóbb híreket közölték az ott folyó vallásüldözésekről, ezzel igye­keztek a hívő lakosság körében ellenszenvet, sőt félelmet kelteni a Szovjetunió iránt. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ennek a propagandának néhány szegedi pap (Halász Pál, Becker Vendel, Karácsonyi Guidó, Schneider Vencel) is aktív szószó­lója volt. Hamvas püspök 1944. szeptember 12-én kelt püspöki körlevele jól tükrözte a szegedi papság jövőtől való félelmét: „A mai zavaros időkben, amikor nemcsak politikai, de világnézeti ellen­tétek is dúlnak az egyes nemzetek és társadalmi osztályok között, hivatásunk miatt az üldöztetés dicsősége is várhat reánk, de éppúgy bekövetkezhetik hazánk és egyházmegyénk felmagasztalása. A jövendő Isten kezében van és tudjuk, hogy jó kezekben van. Tőlünk az Úr csak egyet kíván, rendíthe­tetlen bizalmat Egyháza végső diadalában!”18 A püspök az istenben való bizalmon túl bátor helytállást és a hívők mellett maradást is követelte papjaitól: „...Nekünk lelkipásztoroknak teljes nyugalommal kell őrhelyünkön álla- nunk. A lelkipásztornak nem szabad elhagyni nyáját. Ha az egész községet kiürítik, híveivel megyen, miután az értékeket (anyakönyveket stb.) lehető­ség szerint biztonságba helyezte és az Oltáriszentségről is gondoskodott... Ha csak a lelkipásztort üldözik, akkor lelkiismerete, illetve lelkiereje sze­rint járjon el és válasszon a menekülés vagy helybenmaradás közt. Mindenesetre tartsa szem előtt az üdvözítőnek a jó pásztorról mondott szavait.”19 Minden eshetőségre készen, azonban Hamvas püspök néhány konkrét admi­nisztratív intézkedést is tett, valószínűleg az ország határainak átrendezésére gon­dolva. (Lásd első világháború utáni szerb megszállást!) „Arra az esetre, ha az egyházmegye egy része úgy elszakadna székhelyemtől, hogy a velem való érintkezés lehetősége megszűnnék, felhatalmaztam dr. Csepregi Imre pápai prelátus makói esperes-plébánost a püspöki helynöki teendők végzésére. Ha csak a felsőcsanádi rész szakadna el, ez esetben ugyanilyen felhatalmazást adtam Klivényi Lajos battonyai prépost­plébánosnak.”20 Szeptember 13-án a szentszéktől kapott felhatalmazás alapján, két vezető állású papot megbízott az egyházmegye kormányzásának átvételével, arra az esetre, ha például őt elvinnék túsznak. A két személy közül Raskó Sándor püspöki helytartó neve ismeretes.21 A felszabadulás előtti napokban (szept. 25-én) tartott Szeged központi esperesi kerület coronáján (papi gyűlés) szintén a menni vagy maradni kérdés szerepelt központi kérdésként, de most már főleg a hívők vonatkozásában. Dr. Halász Pál kanonok esperes-plébános szavait idéznénk a jegyzőkönyvből: „Mindenki menekülni akar. Aktíve közre kell működnünk a menekülési láz és pánikhangulat leszerelésére. A menekülni kívánóktól meg kell kér­dezni: hová akarnak menekülni? Kinek a nyakára akarnak költözködni? Ki fogja őket ott eltartani? Ha egyszer elmenekültek, lakásukat esetleg 18 Püspöki Levéltár 2500/1944. 19 Ugyanott. 80 Ugyanott. 21 Ugyanott. 165

Next

/
Thumbnails
Contents