Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Pál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember–1945 április)

Hazánkban az állam és a katolikus egyház viszonyának rendeződése, a kapcsolatok konstruktívvá válása megteremtette annak lehetőségét, és egyúttal igényét is, hogy a katolikus egyház történetét, népünk történelmi sorsfordulóiban játszott szerepét újragondoljuk, előítéletektől mentesen, igazi történészi objektivitással föltárjuk.

Ennek a törekvésnek szolgálata vezette e tanulmány szerzőjének tollát is, természetesen a helytörténetírás szűkebbn keretei, lehetőségei között.

Igaz, Szeged szerepét, súlyát ebben az időszakban megnövelte az, hogy egy ideig a demokratikus kibontakozás politikai központja volt, és az ország első felszabadult helységei is a Csanádi Egyházmegye területén feküdtek.

Az egyházmegye irányítása ekkor egy széles látókörű, demokratikus érzelmű, művelt egyházi férfiú, Hamvas Endre püspök kezében volt, aki Szegedre kerülése előtt is nagyon fontos tisztségeket töltött be az esztergomi érsek mellett, így nagy tekintélynek örvendett az egyházi hierarchiában. Hamvas Endre a szocializmus építésének időszakában — különböző okok következtében — hosszú időn keresztül vezetője volt a katolikus püspöki karnak, és jelentős szerepet játszott a katolikus békemozgalom 1956 utáni újraindításában, az állam és a katolikus egyház közötti viszony rendezésében. Hamvas püspök későbbi magatartásának, politikai tevékenységének alapjai már itt Szegeden a felszabadulás évében megteremtődtek. A katolikus egyház szegedi történetének föltárása, megismerése tehát országos jelentőséggel is bír.

Szegeden a felszabadulás idején a lakosság abszolút többsége római katolikus vallású volt. Az 1941-es népszámlálás adatai szerint, Szeged 136 752 lakosából 120 395 volt római katolikus és 997 görög katolikus. A többi vallásfelekezet messze elmaradt a katolikusétól: református 8072; evangélikus 2192; görögkeleti 625; unitárius 99; baptista 33; izraelita 4161; felekezeten kívüli 128; egyéb ismeretlen 51 volt.1 Szeged katolikus lakossága a Csanádi Egyházmegyéhez tartozott, melynek 1931. július 19. után ismét püspöki székhelye lett. A Csanádi Egyházmegye legnagyobb része Trianon után az elcsatolt területekre esett, és Magyarországon csak egy keskeny sáv maradt:

Magyar területen maradt Csanád m. nagy része és Szeged; Arad m.-ből: Almás- kamarás, Elek, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás; Békés m.-ből: Kétegyháza, Pusztaföldvár; Torontál m.-ből: Deszk, Kiszombor, Kübekháza, Ószentiván, Szőreg.

Román területre került Arad m. legnagyobb része; Torontál megye egy része; Temes megye és Krassószörény megyék majdnem egésze.

1 Történeti Statisztikai Kötetek; 4. kötet; Az 1941. évi népszámlálás; Demográfiai és foglalkozási adatok törvényhatóságok szerint; Budapest, 1979. 39.1.

159