Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései

szervezői. Sárközi István a Szeged város polgármesteri iratokból és visszaemlékezésekből 16 alapító polgárőr nevét gyűjtötte össze, akik október 9—10-én ott voltak a városházán.63

Pálfy későbbi visszaemlékezéseiben már arról is nyilatkozik, hogy az itthon maradt vezető tisztviselőkön, a zsidó munkaszázadból létrejött polgárőrségen kívül „voltak lenn a pincében olyan emberek is, akikről nem tudtam kicsodák, szegediek voltak, akik féltek akárcsak mi, s odabújtak közénk”, de nevekre még itt sem emlékszik és nem tekinti polgárőröknek őket.64

A polgárőrség korai szerepét Pálfy és a munkásmozgalmi visszaemlékezések egyezően ítélik meg abban, hogy fő feladatuk volt a gettó és a feltört üzletek fosztogatásának megakadályozása. Pálfy azonban ismét hivatalos irat kitételére utalva megjegyzi, hogy a hivatalosnak tekinthető „fenti névjegyzékben szereplő munkaszolgálatosok 1944. október 9-től közreműködtek Szeged városának az orosz hadsereg részére való átadásban”. Fogalmai szerint az átadás itt már nagyon széles tartalmat jelent, azt, hogy tudomásul veszi a hadijog alapján itt tartózkodó szovjet csapatok jelenlétét és nem áll ellen.

A gazdasági élet újjászervezése és a termelés megindítása Pálfy György korai megnyilatkozásaiban ugyancsak tartalmaz pontatlan adatokat és szélsőségesen egyoldalú beállításokat. A már többször idézett Paál—Rádió-könyvben erről azt állítja: „A villany-, víz- és gázszolgáltatást azonnal üzembe helyeztük és október tizenkettedikén legtöbb vonalán megindult a villamosvasút is!... Élelmiszerkészletünk bőven volt. Saját felelősségemre azonnal lefoglaltam a katonai élelmiszer- raktár készletét, nyomban üzembe helyeztem a malmokat, amelyek a legnagyobb megértéssel, mondhatnám önzetlenül álltak segítségemre a sütőüzemekkel együtt, és az orosz parancsnokság mindenben a legnagyobb megértéssel segítségemre volt. Több hónapra való búza- és rozskészlet állt rendelkezésemre.”

Ezzel szemben az adatok szerint a villany- és gázszolgáltatás elsőként ugyan, de napokkal később indult meg, és működésének fenntartása óriási erőfeszítéseket követelt. A szovjet városparancsnokság ehhez többször is szenet utalt ki és adott át saját készletéből is.65 A vezetékes vízszolgáltatás helyreállítására még október 22-én sem került sor. Az ártézi kutak és utcai ártézi vízcsapok működtek. Fürdés október 15—25 között az anna-kúti melegvízzel dolgozó városi fürdőben volt lehetséges. A fehérneműk mosását a fürdőben október 25-én tiltották meg, tehát ekkor indulhatott meg a vízszolgáltatás.66

A villamosközlekedés november 3-án (!) indult meg, egyelőre Rókus pályaudvar— Széchenyi tér között. Igaz, voltak tervek a korábbi megindításra, de a vonalak rendbehozatala időt vett igénybe és a szovjet távbeszélő vezetékek a villamosvezetékek mentén, részben a földön, részben kis magasságban a tartóoszlophoz erősítve, ezt nem tették lehetővé. November 10-én a Széchenyi tér—Fodortelep és Anna-kút—

63 Paál—Radó i. m. 412—417. p. vö. CsmL Sárközi István gyűjtése „A demokrácia baloldali aktív egyéniségei Szegeden 1944.” i. Pálfy-dosszié. sz. n.

61 VDCSMMT. i. 25. sz. dók. 80—81. p.

65 CsmL Szeged város polgármesteri iratok (Polgm.) 17 847/1944. sz.; Országos Levéltár (OL) Z—583/65. csomó. A Szegeden maradt 360 vagon gázosítható külföldi szénnel csak 1944. december 9-ig volt gázszolgáltatás, utána 1945 őszéig szünetelt. A villamosművek is a gázosítható szenet használta, majd fával, nyersolajjal, szénnel, megszakítás nélkül, csak esetenként elrendelt korlátozással folyamatosan biztosított áramot.

66 CsmL Polgm. 17 976/1944., 21 412/1944. sz. A továbbiakban a szennyvízelvezetés okozott sok gondot, mert a város szennyvízlefolyó szivattyútelepe a vasúti híd mellett, a bombázások alkalmával több találatot kapott, és a harcokban is megsérült.

152