Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései
tózkodó gondnoktól, de a belvárosban bárkitó'l megszerezhették a Pálfyra vonatkozó információt. Ezért a ténynek, a város átadása melletti bizonyító értéke nagyon gyenge. Nem elemeztük eddig az átadásra vonatkozó vagy ezt is érintő visszaemlékezéseket, mert a források és a katonai események mellett csak másodlagos jelentőségűek, de nem hagyhatók figyelmen kívül. Megjegyezzük, magunk nem gyűjtöttünk visszaemlékezéseket, a nagyszámú anyag az MSZMP Csongrád Megyei Bizottság Archívumában és a Csongrád Megyei Levéltár visszaemlékezések dossziéiban található. Ezek sok vonatkozásban bizonytalanok, pontatlanok, nagyon sok téves információt is tartalmaznak. Ezek kritikai elemzésére nem vállalkozunk, most csak a lényegre vonatkozó legfontosabb megállapításokra szorítkozunk és a szélsőségeket, egyszemélyes állításokat sem vizsgáljuk. A vonatkozó visszaemlékezések két nagy csoportba sorolhatók, egyrészt az átadás tényét elfogadó, másrészt a tagadó kategóriába: 1. A város polgári átadását elismerő visszaemlékezések jóformán a sokszor idézett jegyzőkönyvet aláíró személyek nevéhez fűződnek. Csak dr. Viola György és Wágner Ferenc nem írt visszaemlékezést. Pálfy és Örley korabeli dokumentált anyagait és Pálfy különböző időszakban írt visszaemlékezéseit elemeztük. A többi — beleértve Örley egy kései, 1975. január 14-i anyagát is — a jegyzőkönyvben rögzítettek szó szerinti vagy oldottabb szövegű előadása. Ezen túlmenően két olyan visszemlékezés található, amely a publikált dokumentum, vagy a már jelzett művek, cikkek objektív hatása és nem közvetlen, személyes tapasztalat alapján fogadja el. Jellemző, hogy ezek a visszaemlékezések akkor válnak bizonytalanná, amikor az átadás helyét jelölik meg. Ezért mindkettő új variációt tartalmaz, mely szerint Bohó András csónakon kelt át a Tiszán és a levelet Újszegeden adta át a szovjet csapatok parancsnokának.49 Ezt egyébként semmi dokumentált anyag nem tartalmazza, tehát más irányú információk képezték az alapját. 2. A visszaemlékezők másik csoportja az átadás tényét nem ismeri el, nem fogadja el, vagy nem tartja valószínűnek. Ezek sem vitatják azonban, hogy készültek erre tervek. így munkásmozgalmi visszaemlékezések erősítik meg, hogy Bohó András október 8—9-én két szűkebb megbeszélésen is felvetette, hogy „meg kellene keresni az oroszokat”. Azt ugyancsak elismerik, hogy október 10-én délután folytak ilyen megbeszélések a városháza légópincéjében, tehát a konkrét tenniakarás nem hiányzott. Azonban hozzáfűzik, hogy nem történt semmi „történelmi lépés”, az elképzelés csupán terv maradt, hacsak azt nem tekintjük polgári átadásnak, megadásnak — amit a visszaemlékezések elismernek —, hogy a városháza tornyára kitűzték a fehér zászlót.50 Ezért is rögződhetett egy általánosítható kép, amely tíz évvel később már úgy fogalmazódott meg, hogy „a munkásmozgalom és az antifasiszta pártok emberei a városháza pincéjében gyülekeztek és ott fogalmazták a szovjet csapatokat üdvözlő nyilatkozatot”.51 49 CSmL és MSZMP CsMB Arch. Visszaemlékezések Gyűjteménye. Sándor Béla (1976. augusztus 20-i írásos anyaga és 1977. március 15-i felvétel); Donászi Kálmán: Így kezdődött című visszaemlékezése. DM 1964. október 11.; Sándor Béla vendéglős második visszaemlékezésében még jobban eleresztette fantáziáját, mert október 10-én délután 6 órakor már azt is látta, hogy „katonai’ dzsip ment a Petőfi sugárúton Pálfy követével, Bohó mérnökkel: vitte a hírt a város feladásáról!” 60 CsmL Visszaemlékezések Gyűjteménye. Ladányiné Panni 1974. december 11—i és Krajkó András 1974. december 24-i visszaemlékezése. 61 Történelmi ünnep Szegeden (Tombácz Imre interjúja) Új Világ, 1954. október 14. 149
