Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései

szembetűnő, hogy az utóbbi időben már olyan tanulmányok is megjelentek, amelyek szerint: „A lakosság küldöttség útján kérte a védő csapatok parancsnokát, hogy kímélje meg az embereket a harccal járó szenvedésektől és a várost a pusztulástól, ezért ürítse ki. A magyar parancsnokság a helyzet alapján a védelmet reménytelennek tartotta, és helyt adott a lakosság kérésének. Csapatait a közúti és vasúti híd levegőbe röpítése után 10-én este kivonta a városból.”39 Furcsa mítosszá dagadt, holott küldöttségről még a helytörténet sem írt, de az is csak 37 év után derült ki, hogy ki is volt a város katonai parancsnoka.

Másik nagy gyengéje a jegyzőkönyvnek az idézett városi ellenállással kapcsolatos garancia. Ez „civil” naivságot tükröző kitétel, amely csakis október 23-án a jegyzőkönyv írásakor kerülhetett ilyen megfogalmazásban a szövegbe, amikor már tudták, hogy október 10-én este semmilyen ellenállás nem volt. (Az, hogy az eredeti és lefordított szövegben ez hogyan szerepelhetett, eddig nem ismeretes, hiszen az sem került elő, de még egy levélvázlat sem.)40 Pedig ez már több korábbi kételyt is eloszlatott volna.

Szegeden ugyanis október 9-én reggel bevezették a katonai közigazgatást, amely október 10-én estig, a magyar—német csapatok kivonulásáig volt érvényben. Ez azt jelentette, hogy Szeged frontváros volt két napig és a Matolcsy-harccsoport törzsének rendelték alá a polgári közigazgatást — már ami volt — a tűzoltóságot, a mentő- állomást és a gyári nemzetőrségeket (a Kenderfonógyárban és az Orion Bőrgyárban például volt). Éppen ezért október 10-én délután a város polgári vezetése nem garantálhatott semmit, legföljebb ismeretük volt arról, hogy a magyar csapatok kivonulóban vannak.41

A garancia nyújtásának a forrásokban van más, elsősorban jogi és alkotmányjogi megközelítése is. Ez Pálfy György minden, már idézett visszaemlékezésében és a jegyzőkönyvben is megfogalmazódott, jogászilag legpontosabban a város ideiglenesen megalakított törvényhatósági bizottsága 1944. december 27-i közgyűlése elé terjesztett polgármesteri jelentésben, illetve ennek előkészítő iratában. Ebből kitűnik, hogy Pálfy 1944. október 8-i megbízatását úgy kezelte, mintha az alkotmányos vagy törvényes jogfolytonosságnak ő lenne a képviselője, ami egyébként békés időszakban igaz is, de ebben az esetben az átruházás formája is más és nem csupán a város bélyegzőjének átadását jelenti.

Pálfy az előbbi jogszemléleti alapon utólag, de erre az időre vonatkozóan a város vezetésében különleges szerepet tulajdonított magának. A polgármesteri jelentésben úgy fogalmaz, hogy miután „a város akkori hatóságának el kellett távoznia Szegedről, a polgármesteri és főispáni jogkört egyedüli önként visszamaradt tényleges tanácsnokra dr. Pálfy Györgyre ruházták át. Pálfy György dr. október 8-án délelőtt átvette a város vezetését...” Az előkészítő iratban, amelyet nem publikáltak, illetve a végső fogalmazványból kihúzta feltehetően maga Pálfy György, a két mondat között még az is szerepelt, hogy „a magyar törvények, alkotmány és szabályrendeletek értelmében: Pálfy György dr. október 8-án délelőtt átvette a város vezetését”.

39 Magyarország felszabadítása. Tanulmányok hazánk felszabadításának történetéből. Zríny Katonai Kiadó—Kossuth Könyvkiadó Bp. I. kiadás (1970) II. k. (1975.) III. k. (1980.) 132—153. p M. Szabó Miklós: i. m. 56—57. p.

40 CsmLdr. Pálfy György szegedi helyettes polgármester iratai (1933—1947. IV. B. 1437. sz.)—■ között ilyen irat vagy lap nem található, de a visszaemlékezések sem tudnak semmi hasonlóról.

41 CsmL Szeged város tűzoltóparancsnokságának iratai 1945. 56/1945. sz. Jelentés Szeged város tűzoltóságának 1944. évi működéséről (1945. január 5. Horváth István tűzoltóparancsnok jelentése).

146