Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései

antifasiszta álláspontját, liberális, polgári humanista gondolkodását, hiszen az akció védtelen polgári emberáldozatok további elkerülését is célozta. Az 1944- október 10-i értekezlet tényét és témáját kétségbevonni senkinek sem lehet, ez hat ember közös — tehát bizonyított — állítása. A városért, a lakosságért való tenniakarás szándékában nem is állottak egyedül, mert a munkásmozgalmi vezetők már október 7—10 között hasonló megbeszéléseket folytattak, lépéseket tettek a hidak felrobbantásának megakadályozására (sajnos eredmény nélkül), létrehozták a kommunista párt és a polgárőrség magját.23 Ez a kép teljességéhez hozzátartozik, de nem egymást kizáró, inkább kölcsönösen felerősítő tényezők és a város antifasiszta történelmi múltjában fontos és ápolásra méltó hagyomány.

A város polgári vezetőinek akciója tehát politikai jelentőségű, a tenniakarást fejezte ki és ez az adott történelmi pillanatban a maguk szempontjából sem volt veszélytelen. Erre is alapozva a koalíciós időszakban helyet kértek és követeltek maguknak a város politikai vezetésében. Ez a törekvésük a felszabadulás utáni tevékenységük — a város gazdasági-, társadalmi és politikai életének újjászervezésében játszott szerepük — alapján is indokolt volt.

Éppen ennek hangsúlyozását jelentette, hogy 1944. december 27-én Szeged város ideiglenesen megalakított törvényhatósági bizottságának első ülésén a város felszabadulását ismertető polgármesteri beszámoló az 1944. október 10-i akcióról lényegét tekintve ugyanazt mondja el, mint az október 23-i jegyzőkönyv, a megfogalmazásnál azt vették figyelembe. A szembetűnő különbség, hogy a polgármesteri jelentés az egész akciót dr. Pálfy György személyére exponálja, a résztvevő másik öt személyről szó sem esik, az sem derül ki — ami a későbbi vita szempontjából fontos —, hogy a város átadásáról szóló levelet egyetlen személy vitte a szovjet csapatoknak, mint parlamenter. Tény viszont, hogy a törvényhatósági bizottság vita nélkül fogadta el a polgármesteri jelentést, a jegyzőkönyv tanúsága szerint még kérdést sem tettek fel a törvényhatósági bizottság tagjai. Az is bizonyos, hogy a polgár- mesteri jelentés általánosságban mozgó megfogalmazása ezt nem is tette indokolttá, hiszen Pálfy érdemeit nem is lehetett vitatni.24

Ha a két dokumentumot vizsgáljuk megállapítható, hogy a valós tények, illetve már a kezdeti pillanatban megmutatkozó és megfogalmazott túlzások erősen keverednek. így ezek a koalíciós pártharcokban később tükröződtek, majd sajnálatos módon a valós érdemek is negligálódtak.

Kétségtelen ugyanis, hogy az egész akció úgy redukálódott, történelmi tudatunkban úgy rögződött, mely szerint a várost át is adták a szovjet csapatoknak és a hivatkozások ezt éppen az október 23-i jegyzőkönyvvel látták bizonyítottnak. Historiográfiai és forráskritikai szempontból azonban a jegyzőkönyvnek azok a megjegyzései, amelyek az átadást megtörtént eseményként tárgyalják eddig még

23 Gaál Endre: Adatok Szeged felszabadulásának történetéhez 1944—1945. Acta Univer- sitatis Szegediensis. Történelem. Tomus I. Szeged, 1957. 7—9. p.: Perneki Mihály: A szegedi hidak felrobbantása. DM 1977. október 9. 5. p. Meg kell jegyezni, hogy a szegedi munkásmozgalom tevékenységét részleteiben azonos más munka is elemzi, de ezek körül vita nincs, így ennek értékelésére nem térünk ki tanulmányunkban.

24 VDCSMMT 13. dók. 57—59. p.; CsmL. Szeged város törvényhatósági bizottságának jegyzőkönyve. 1944. december 27-i kézzel írott eredeti jegyzőkönyve és Szeged város polgármesteri iratok 842/1945. sz., amely 1945. február 9-én került a levéltárba és a polgármesteri jelentés dr. Pálfy György által írt fogalmazványa. (CsmL. Külün kezelt iratok.) Meg kell jegyezni, hogy az ideiglenesen megalakított törvényhatósági bizottságnak tagja volt hivatalból Pálfy György helyettes polgármester, dr. Viola György tiszti főorvos, a Polgári Demokrata Párt részéről Örley Zoltán a párt vezetője és Wagner Ferenc. Az október 10-i megbeszélés résztvevői közül tehát nem volt jelen Lippoy Gyula és Bohó András.

141