Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
V. Szeged a szeptemberi fordulat után
V SZEGED A SZEPTEMBERI FORDULAT UTÁN Az 1848. évi magyar polgári forradalom sorsdöntő hónapja szeptember. Bécs nyílt színvallása a magyarellenes ellenforradalmi erők pártolásával ekkorra már világossá tette, hogy a kormány halogató, kiegyezést kereső politikája tovább nem folytatható. Az események a legalitásra törekvő és a forradalmi módszerektől húzódozó politikusok nagy részét is meggyőzték arról, hogy „a formák kedvéért” elveszhet minden, amit márciusban sikerült kivívni. Bécs nyíltan ellenséges és alkotmány- ellenes lépései láttán jogosnak és törvényesnek érezték a maguk ellenszegülését, sőt a fegyveres ellenállást is.1 A Délvidéken továbbra is változatlan hevességgel folytak a harcok. A kormány és a képviselőház Szentkirályi Móric saját kérelmére történt felmentése után Kossuth javaslatára augusztus 26-án „az ország alsó részeiben kiütött lázadás ellenében alkalmazandó hadi erő támogatására és a polgári intézkedések vezérletére” teljhatalmú polgári biztosként kiküldte a hajdani ellenzék hűséges és kitartó harcosát, Beöthy Ödön bihari főispánt.2 Beöthy királyi biztossá való kinevezését Szeged város közgyűlése szeptember 3-án vette tudomásul azzal, hogy „a kellő engedelem hazafiúi és tartozó kötelezettségnek ismertetik”.3 Midőn Jellacic mintegy 34 ezer főnyi sereg élén megindította dunántúli hadjáratát, a szerbeknek támogatniuk kellett volna a bánt azzal, hogy a magyar déli hadsereget támadásaikkal lekötik. Ferdinand Mayerhofer ezredes, belgrádi osztrák konzul, Rajacié pátriárkával egyetértésben mintegy tízezer emberrel, a Bácskából Szabadka, és a torontáli csapatokkal Szeged ellen akart támadni, de Stratimirovic ezt a tervet mellőzése miatt meghiúsította.4 Augusztus végén Bechtold lemondott, s ekkor átmenetileg — mint említettük — maga a hadügyminiszter, Mészáros Lázár állott az itteni magyar sereg élére. A Szenttamás ellen szeptember 21-én általa indított harmadik támadást azonban a szerbek újból visszaverték.5 A következő hetekben pedig a Délvidéken harcoló magyar csapatok hátában az aradi, majd a temesvári várőrség is nyíltan szembefordult a magyar üggyel. Berger osztrák tábornok, az aradi vár parancsnoka, az 1848. október 3-i császári proklamáció nyomán megtagadta a magyar kormány iránti engedelmességet. Ezzel pedig hosszú időre a forradalomellenes erők alsó-tiszai központjává vált az Arad— Temesvár körzet.6 79
