Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
tányt, Dáni Ferenc, Lengyel Pál, Bérczy Antal tanácsnokokat, továbbá Korda János, Nagy Pál, Gombás József, Réh János, Körösi József és Fodor Ádám Ferenc képviselőket nevezik ki. Elrendelték továbbá a hadi választmány üléseinek zárt ajtók mellett történő tartását is.235 Június végétől augusztus végéig nagy számban özönlött a fegyveres erő Szegeden keresztül a Délvidékre. A belügyminiszter már június végén Szegedre rendelt 3000 gyalogos sorkatonát, 1200 honvédet, 3000 huszárt, és a Kunságból s más helyekről néhány ezer nemzetőrt.236 Mindezeket ideiglenesen Szegeden és a körül fekvő községekben kellett elhelyezni. Innen aztán rendszerint gőzhajón szállították le a katonaságot és a nemzetőrséget Óbecsére és Yerbászra. A beszállásolás kellemetlenségeit Szeged lakossága páratlan türelemmel viselte, sőt egymással vetélkedve meleg vendég- barátsággal fogadta az ifjú harcosokat.237 „Úgy élünk itt — írják Szegedről július 12-én —, mintha háború környezne. Vízen, s szárazon folyvást fegyveres csapatok érkeznek, részint katonaság, részint nemzetőrség, s habár a beszállásolás sűrűn éri polgártársainkat, s a szokatlan napi s éjőri szolgálat naponként mintegy 200 polgártársat elfoglal, mivel a városon kívül lovas éjőreink járják be a körtért; még is mind a mellett a lakosság legkevésbé sincs lehangolva, sőt szíves odaadással teljesíti kötelességét, s a keresztül utazó csapatok nemcsak minden szükségesekkel kellőleg elláttatnak, hanem gyakran meg is vendé- geltetnek.”238 Étellel, itallal, gyümölccsel szaladtak hozzájuk a civilek, a csapatok hálálkodva barátkoztak egy keveset, aztán mentek tovább. Szeged ilyen lelkes odaadását nyilván jelentősen befolyásolta az a tény, hogy a város a szerb mozgalmak közelében helyezkedett el. Mészáros Lázár hadügyminiszter június 24-i rendelete értelmében a Ferdinánd főherceg nevét viselő huszárezrednek július 4-én, 6-án és 13-án Szegeden átvonuló egyes osztályait kellett a városban elhelyezni, élelmezésükről és ellátásukról gondoskodni.239 Július 13-án délelőtt a Vilmos ezred három százada, s még ugyanaz nap délután az ezred két százada érkezett Szegedre.240 Július 17-én a Csongrád megyei őrsereg Kirschner őrnagy vezetésével 1300 emberrel érkezett meg.241 Szegedről július 28-án írják: „Városunk táborilag néz ki; naponként érkeznek a lovas és gyalog katonák, érkeznek az önkénytes honvédek. Számos élelmi tár, s 2 kórház állíttatott fel, s az élelmiszerek s egyéb készletek mindenfelől szállíttatnak, szóval mindenfelől hadi készületek tétetnek Török Gábor kir. biztos erélyes vezérlete alatt.”242 Augusztus első napjaiban összesen 7900 ember volt beszállásolva a városban, mégpedig a veszprémi 6. honvéd zászlóalj, amelynek augusztus 4-én a belvárosi templomban volt a zászlószentelése,243 továbbá a 2. székely határőrezred egyik zászlóalja, a hevesi nemzetőrök, a debreceni honvéd zászlóalj, a román határőr századból ezer ember, a pesti önkéntesekből 600 fő, s végül a Würtemberg huszárokból Lenkey Jánosnak „a hon szeretet buzgalma által vezéreltetett” százada.244 Lenkey huszárjait Szeged város közönsége ének- és zeneszóval fogadta, a nép utcahosszat virágkoszorúkat hintett eléjük.245 Amikor a zömében gyöngyösiekből álló 2. nemzetőrcsapat Szegedet útbaejtette, Lenkey kapitány századával is találkozott. Erről így számolt be Spetykó Gábor ügyvéd Gyöngyös tárájának: „...augusztus 7-én Szegedre értünk, hol őszinte magyar lelkesedéssel fogadtatánk. Lenkey kapitány, ki századával aznap reggel érkezett Szegedre, élőnkbe jött a város szélére, s ott sokunkkal kezet fogva üdvözölt, s tettekre lelkesített”.246 Szeged tehát eléggé zsúfolt volt, s így helyhiánnyal, ellátási gondokkal küszkö" dött. A hatóságnak óriási gondot okozott a nagyszámú, sűrűn előforduló fuvarok 75
